– Mikor sírt utoljára, és miért?
– Gyerekkorom óta nem sírtam. Biztos kellett volna, de nem.
– Hogy kapcsol ki?
– Íjászat, bunyó. Ez a két dolog kapcsol ki, és az, ha Bálványosra fölmegyek egyedül. Az egyik barátomnak van ott, a vár alatt egy villája, és a turnék után oda szoktam egyedül fölmenni, két hétre. Az kikapcsol.
– A ház, amiben felnőtt
– Háromemeletes pesterzsébeti, lakótelepi ház. Jó kis környéken, fantasztikus gyerekkori társasággal. Álomszerű brigád volt!
– Amikor gyerek volt, mi szeretett volna lenni?
– Régész.
– Bárcsak sosem hordtam volna
– Répanadrágot!
– Melyik volt élete legjobb döntése?
– A feleségem!
– Mikor volt életében a legboldogtalanabb?
– Nem volt ilyen. Voltak nehéz időszakok, amikor hülyeségeket csináltam, amiknek a következményeit ki kellett állnom, de akkor sem voltam boldogtalan. Akkor szórakoztam a legjobban, amikor a legrosszabbul ment, mert akkor teljesen gondtalanul tudtam élni. Már nem ment a régi zenekar, az újjal meg még semmi nem volt kész, akkor úgy túrtam az éjszakát, mint egy dühödt vaddisznó. Sokkal felhőtlenebbül szórakoztam, mint most, mert nem nyomta semmi a vállamat. Nagyon jó volt az éjszaka, ellentétben a mostani, külföldieket kiszolgáló, dögunalmassal. Életemben először most nincs éjjeli törzshelyem. De Budapesten tízéves ciklusokban változik az éjszaka – tudom, mert sokat megértem már –, úgyhogy majdcsak lesz valahogy!
– Mi volt a legnagyobb hiba, amit életében elkövetett?
– Volt egy csomó ember, akit megbántottam, és most már nagyon bánom. De volt egy pillanat az életemben, amikor bevállaltam, hogy végigmegyek az összes haragosomon, és szemtől szemben bocsánatot kérek tőlük. Mindenkivel kibékültem akkor.
– Miből van otthon túl sok?
– Hangszerből. Legalábbis a feleségem szerint. Amikor nyáron hazaállítottam egy nagybőgővel, amit a hálószobában helyeztem el, akkor azért volt morgás
– Mi az élet értelme?
– A gyerekek és a muzsika.
