A nemrég átadott Wigner Adatközpontról szólva hangoztatta: ez az első alkalom, hogy a CERN kihelyez egy ilyen fontos munkát. A központra a tagállamok fele pályázott, azért döntöttek Magyarország mellett, mert a Wigner-központ kiváló ajánlatot tett.
Rolf Heuer beszélt a jövő fizikájáról is. A Higgs-bozon csaknem biztosra mondható megtalálásával teljessé vált a standard modell, de magasabb energián „kell lennie valami másnak, ami túlmutat” ezen a modellen – vélekedett. Rengeteg kérdés van még, a standard modell csak megközelít valami sokkal nagyobbat.
Választ kell találni arra, miből áll a sötét univerzum, mi a sötét energia és a sötét anyag – részletezte. A Nagy Hadronütköztető (LHC) megmutatja, mi lehet a standard modellen túl. Ez a főigazgató szerint 2015–17-re várható, amikor az LHC nagyobb energiára kapcsol. Akkor már tudni fogják, hogy mi a következő lépés, milyen gyorsítóval lesz tesztelhető egy új elmélet.
Arra, hogy milyen típusú gyorsítóra lesz szükség a jövőben, azt válaszolta, a különböző gyorsítók (proton-proton, elektron-pozitron, elektron-proton) révén ugyanazokat a kérdéseket lehet feltenni, de más szempontok alapján. Szerinte talán elektron-pozitron ütköztetőre lenne szükség, ugyanazokkal a kérdésekkel – főleg ami a Higgs-bozont illeti –, hogy kiderüljön, az mutat-e eltérést a várakozástól.
Ha igen, az már az új fizika, és eldől, mi legyen a következő lépés: egy erősebb lineáris gyorsító vagy egy erősebb protonütköztető. Utóbbi nagyobb gyűrűt és erősebb mágneseket jelent. Egy új gyorsító építése azonban politikai és gazdasági kérdés is, és fontos, hogy ilyen nagy projektek ne csak a CERN-ben legyenek – mondta Heuer. Emlékeztetett arra, hogy ő mindig is a szervezet tudományterületének globalitását hirdette. A lehetséges partnerek között van Japán – derült ki a szavaiból.
Ha beköszönt az új fizika, annak tanulmányozására két mód van – fejtette ki –, az egyik, hogy új részecskéket találnak nagyobb energián, a másik, hogy közvetetten, az elvárásokhoz képesti parányi eltérések alapján következtetve ismerik meg hosszas vizsgálatok során. (Az LHC ezért is fog még bő húsz évig működni.) Utóbbi esetben két lehetőség van: egy már ismert modell alapján végezni az értékeléseket – de ez téves lehet –, vagy szabadon.




