A kutatók 30 kismamát kísértek figyelemmel a várandósság 29. hetétől kezdve. A csoport egyik fele azt a feladatot kapta, hogy a szülésig heti öt napon át, ha lehetséges, mindig ugyanabban az időpontban játssza le a „tatata” hangsor felvételeit tartalmazó, 15 perces CD-t.
„A kismamák naplót vezettek arról, mikor és hol hallgatták meg a lemezt” – közölte Eino Partanen, a Helsinki Egyetem munkatársa. A CD-n elkülönítették egymástól a szó különböző hangmagasságon, eltérő hangszínnel kiejtett alakváltozatait. Születésükig átlagosan huszonötezerszer hallották a magzatok a tatatát. A csoport másik fele nem kapott feladatot.
Születésük után a tudósok összehasonlították, hogyan reagálnak a babák az oktató-CD-n hallott szóra, illetve annak újabb változataira. Megfigyelték az agytevékenységüket: ha intenzívebbé vált, az fejlettebb idegrendszerre utalt. Új szóvariánsok esetében azoknál a csecsemőknél tapasztalták ezt, akik már születésük előtt találkoztak a szóval és annak eltérő kiejtési módjaival. Azoknak a babáknak az agya mutatott erős reakciót, akiknek az édesanyja kiemelkedően sokat hallgatta a felvételeket.
A tanulmány szerzői szerint az eredmények azt sugallják, a gyerekek könnyebben tanulnak meg beszélni, ha születésük előtt rendszeresen találkoznak a szavakkal. Idegrendszerük már készen áll az akusztikai árnyalatok érzékelésére. A kutatók az állítják, lehetséges, hogy a magzati korban hallgatott oktatóanyagokkal a későbbi beszédhibákat és az olvasási, helyesírási nehézségeket is meg lehet előzni. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, milyen károsan hat a zaj a magzati idegrendszerre.
