„A gyógyszeripart szét fogja zilálni ez az új lehetőség, viszont ha bármilyen molekulát lehet otthon nyomtatni, annak óriási vonzata lesz a szabályozást illetően” – idézi a Pharmaonline.hu az orvosi jövőkutatónak tanuló dr. Meskó Bertalan, a medicina és a digitális technológiák kapcsolata szakértőjének blogját.
Már ma is lehet élő szöveteket nyomtatni, így a New Scientist az év elején adott hírt arról, hogy Kaliforniában 3D printerrel működő májszövetet állítottak elő. A minimájon kívül aztán az idei év további részében már működő minivesét is előállítottak (Xu Mingen és munkatársai, Huazhong University of Science and Technology).
Ezután már igazán nem kell csodálkozunk azon, hogy a híradások szerint a jövőben a gyógyszereket és a drogokat is 3D-s nyomtatással fogjuk majd előállítani. Ezáltal a receptre felírt orvosságokhoz egyszerűbben hozzá lehet majd jutni, írja a lehetőségről beszámoló The Week című internetes magazinban Chris Gayomali, azonban sok veszélyes helyzettel is meg kell majd küzdenünk.
A 3D-s printelés orvostudományban és gyógyszerészetben való alkalmazásának éllovasa egy kémikus, Lee Cronin, aki a Glasgow-i Egyetemen dolgozik csapatával a molekuláris printer kifejlesztésén.
Mint TED-előadásában elmondja, a technológia elemeiben már most létezik, és hamarosan online gyógyszertárakat fogunk felkeresni digitális receptünkkel, megrendeljük a kívánt szer molekuláris tervrajzát, valamint a szükséges alapanyagokat („kémiai tinta”), és otthon, a szoftver és a molekuláris printer birtokában saját magunk állítjuk elő a személyes igényeinkhez alakított gyógyszert. Nyilvánvaló: a jelenlegi gyógyszerelosztási szisztéma teljesen át fog alakulni – a patikák nem gyógyszereket, hanem molekuláris tervrajzokat és szoftvereket fognak árulni.
Mint azt Chris Gayomali megjegyzi: az otthon előállított gyógyszerek révén a nagy gyógyszergyártók multimilliárd dolláros haszna igencsak meg fog csappanni, és a szegényebb országokban élő betegek is jobban megengedhetik majd maguknak az orvosságok megvételét, de a gazdagabb országok polgárai is olcsóbban és egyszerűbben juthatnak majd hozzá a szerekhez. Az egyik legnagyobb probléma az lesz, hogyan ellenőrizzük azokat, akik eladásra fognak szereket nyomtatni.
Lee Cronin szerint az elektronikus gyógyszerek világa 10-15 éven belül eljöhet, de az is lehet, hogy már 5-10 év múlva.
Meg kell jegyezni azért, hogy bármennyire is derűlátóak vagyunk a tudomány és a technika fejlődését illetően, azért a leírt vízióval kapcsolatban mégis akad némi kételyünk. Az egyik a molekuláris nyomtató otthoni használata akkor, amikor még egy egyszerű tintasugaras printer sincs minden otthonban. A másik az említett „kémiai tinta”, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a gyógyszerünket „kinyomtassuk”. A tintát, a szoftvert, a molekulát csak meg kell majd vásárolni a gyógyszer házi előállításához. És mindezt kezelni, irányítani kell. Hogy 10-15 év múlva képesek leszünk-e erre? Hogy a gyógyszergyárak és a gyógyszertárak megérzik-e ezt? Jogos kétségek ébredhetnek ezzel kapcsolatban
