A selfie a marketingesek új csodafegyvere

A selfie nem csak arra jó, hogy ismerőseinket elkápráztassuk, kreatív eszköz lehet a modern üzleti kommunikácóban.

Az idei Oscar-díjkiosztó legsikeresebb kommunikációs fogásának bizonyult, hogy az est háziasszonya, Ellen DeGeneres egy sztárokkal telezsúfolt selfie-t tett fel a Twitterre, amelyet néhány óra alatt mintegy kétmillióan láttak. DeGeneres mások mellett Meryl Streepet, Jennifer Lawrence-t, Bradley Coopert, Angelina Jolie-t, Kevin Spacey-t, Jared Letót és Julia Robertset terelte össze a hollywoodi Dolby Színházban zajló gálán. A felvétel még Obama elnök újraválasztásakor írt üzenetének Twitter-rekordját is megdöntötte. DeGeneres már a díjátadón bejelentette, hogy „felrobbant a Twitter”. Ahogy arról az MTI is beszámolt, a közösségi médiának az Oscar esetében is egyre nagyobb szerepe van, és most a selfie eszközét is bevetették.

A szó jelentése valamilyen képet készíteni saját magunkról, jellemzően okostelefonnal, majd megosztani azt a közösségi oldalakon. A Facebookon, a Twitteren szinte elárasztanak az ilyen fotók, melyek az internetes, technikai eszközökkel átszőtt 21. századi kommunikáció alapelemeivé váltak. A jelenség ugyanakkor nem olyan régóta létezik. Az Oxford University Press szerint az első modern selfie 2002-ben készült, egy ausztrál fórumon bukkantak a nyomára, ahol egy olyan fotó leírására használták, amit valaki saját magáról készített egy részeg elesést követően.

A Múlt-kor portál cikke szerint az első selfie, vagyis önarckép egyidős a fotográfiával és egy holland származású amerikai készítette 1839-ben.

A fiatal philadelphiai kémikus, Robert Cornelius kilépett apja üzletéből, felállította fényképezőgépét, levette az objektívről a fényzáró sapkát, elé sietett, s egy percet töltött mozdulatlanul előtte, majd visszatette a sapkát – így készült el a világ első önarcképe.

A selfie-k elsősorban a fiatalok körében népszerűek, ennek kapcsán is több aggódó, figyelmeztető vélemény látott napvilágot, ahogy történik az folyamatosan az internet használatát illetően. Nemrégiben az Asiaport közölt egy hírt arról, hogy Thaiföldön mintegy 19 millió fiatal él a selfie-k bűvkörében. Az ország egészségügyi minisztériuma szerint azonban komoly lelki következményei lehetnek a selfie-őrületnek. A fiatalok az önmagukról készített képekkel próbálják meg elkápráztatni egymást. Csakhogy sok selfie nem érdekel senkit, és akkor a lelkes készítő úgy érezheti: ő nem kell senkinek. Csökken az önbizalma, ez pedig egy fiatal embernél nagy hátrány.

A Psychology Today azonban a selfie-kben rejlő üzleti lehetőségekre hívja fel a figyelmet. A selfie-k kiaknázatlan tárházat jelenthetnek a márkaépítésben – olvasható a portálon. Ezekre a vizuális közvetítő eszközökre nem kell kizárólag úgy tekinteni, hogy egy narcisztikus nemzedéket képviselnek, és a civilizáció hanyatlásának jelei. A selfie-k meghatározó tulajdonságai, hogy személyesek, hitelesek, közvetlenek, viccesek és bevonnak egy történésbe, ugyanakkor mulandóak is. Ez egy olyan természetes jelenség, mint a márkáknál az, hogy egy élményt, identitást adnak el. Jó példa erre a Nike vagy a Starbucks – olvasható a cikkben. Az ilyen márkák számára új utat képviselnek a fogyasztói selfie-k, hiszen mi lehet vonzóbb a személyes tapasztalatnál?

A selfie csak azok számára fura, akik nem fogtak még a kezükben kamerás telefont. Ettől ők még nem rosszak, csak nem haladnak a korral. Tény az is, hogy a selfie-k által az emberi önzőség is teret kap, és az egyén saját élményét gyakorlatilag bérbe adja másoknak, miközben magát ünnepelteti. Feltehetjük a kérdést magunknak, hogy mi szívesen szólítunk-e le egy idegent, hogy fényképezzen le, miközben egy étteremben ülünk, vagy éppen az Eiffel-toronynál turistáskodunk.

A selfie-k azonban nemcsak arról szólnak, hogy megörökítjük magunkat, hanem arról is, hogy segítségükkel olyan vampok lehetünk, mint Audrey Hepburn az Álom luxuskivitelben című filmben, és megalkothatjuk saját mini történetünket. A selfie-k lehetővé teszik, hogy személyes tapasztalatainkat saját érzékenységünk szerint örökítsük meg, legyünk bárhol. Ilyen módon bárki mesemondóvá válhat.

A márkáknak használniuk kellene ezeket a vizuális mesemondókat – szögezi le a pszichológiai szaklap. Így tett a WonderLab nevű dizájnerbolt, amely 2013-as téli kollekcióját úgy mutatta be, hogy a modellek önmagukat fotózták. A sorozatban persze valódi divatfotók is vannak: ezek azt örökítik meg, ahogy a modell a selfie-t készíti. Egy másik kampányban a Cape Times nevű újságnál történelmi fotókat selfie-sítettek. A lap üzenete az volt, hogy olvasói minden hírt első kézből kapnak meg, így lett a cím: „You can’t get any closer to the news”. A képeken Churchill, Jackie Kennedy, Desmond Tutu „fényképezi” saját magát. A kampány szakmai elismeréseket is bezsebelt.

Látható, hogy a selfie nemcsak arra jó, hogy egy egyént jobb színben tüntessünk fel, mint amilyen egyébként a valóságban. A selfie-k a tapasztalatokat gyűjtő egyénről, az életről, az időről szólnak. Hatalmas mennyiségű energia szabadul fel általuk, mely pozitív emberi tapasztalatból, örömből, játékosságból fakad, és nem a társadalmi érvényesülés érdekében keletkezik.