Még a legkedvezőbb „csillagállás” esetén is hosszú és nehéz út vár Michael Schumacherre, amelyen számos veszély leselkedik rá. Peter Biberthaler abból indul ki, hogy a francia orvosok azért kezdték el csak néhány héttel ezelőtt híres páciensüket felébreszteni az altatásból, mert ekkorra lettek biztosan abban, hogy a szervezete a létfenntartó készülékek (például lélegeztetőgép) segítsége nélkül is működni fog. Azonban pontos információi neki sincsenek erről. „Nem tudjuk, hogy Schumachernek szüksége van-e még lélegeztetőgép segítségére” – teszi hozzá a szakértő, egyúttal megnevezve az egyik legnagyobb kockázati faktort: „ha a tüdőből nem jut elegendő oxigén a vérbe, akkor a páciensnek az ébredési fázisban erős légszomja lehet.”
Éppen ezért általában az ébresztés ideje alatt a lélegeztetőgépes rásegítést alkalmazzák, miközben az orvosok fokozatosan csökkentik a nyugtatók mennyiségét, ennek az az oka, hogy a mesterséges kóma hosszú ideje alatt a páciens légzőizmai elgyengülnek. Azért, hogy ne lépjen fel légzési elégtelenség az ébresztési fázisban, az ébredő páciens légzését tehát géppel segítik, ami folyamatosan alkalmazkodik a beteg tüdőfunkcióihoz.
„Weaning, azaz leválasztás” annak a szakasznak a neve, amikor a beteget fokozatosan leválasztják a különböző gépekről, magyarázza az orvos. „Minél jobban dolgozik a beteg saját tüdeje, annál kevesebbet kell a gépnek segítenie a légzés fenntartásában” – fejti ki Biberthaler. „Ez a folyamat jó esetben addig tart, míg a páciens újra önállóan és szabadon tud lélegezni.”
Olyan hosszú idejű lélegeztetés esetén, mint amilyenről Michael Schumacher esetén beszélünk, azonban nem olyan egyszerű a páciens leválasztása. Több hétig is tarthat, mire a beteg tüdeje újra teljesen átveszi a légzést jelentő komoly munkát. Mindazonáltal Peter Biberthaler főorvos azt javasolja, hogy semmiképp ne veszítsük el a reményt: „Továbbra is nagyon kell drukkolunk Michael Schumachernek.”
