A langobárdok nyomait azonosították magyar és német tudósok

Egy langobárd település demográfiai viszonyait és lakosainak életkörülményeit kutatták.

A kora középkorban a mai Türingián, Cseh- és Morvaországon keresztül a Kárpát-medencébe érkező langobárdok csak átmenetileg telepedtek le a térségben. A régészek előtt ismert, hogy 568-ban indultak Pannóniából Itália felé. A Kárpát-medencét elhagyva a mai Szlovénia területén keresztül jutottak Észak-Itáliába, ahol királyságot alapítottak. Emléküket Lombardia régió neve ma is őrzi.

Egy langobárd közösség temetőjét 2005 és 2010 között tárták fel magyar–német együttműködésben a Balaton közeli Szólád község határában. A projektben magyar részről Vida Tivadar témavezető régész, Skriba Péter régész, Mende Balázs Gusztáv antropológus, Gál Erika archeozoológus és Sümegi Pál paleontológus vett részt. A 45 sírban talált emberi maradványok csonttani, molekuláris genetikai és izotópvizsgálatát a mainzi egyetem antropológiai intézetében folytak Kurt W. Alt professzor vezetésével. A férfiak és nők csonttani vizsgálata a demográfiai viszonyokra és a népesség egészségi állapotáról szolgáltatott adatokat. Több esetben sikerült kóros elváltozásokat és a csontvázakra vonatkozó stresszmarkereket megállapítani.

–  A férfiak sírjaiban található fegyverek és a vázakon megfigyelhető sérülésnyomok pedig arra utalnak, hogy a közösség tagjai között aktív harcosok is voltak – hangsúlyozta Vida Tivadar, az MTA BTK Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa.

A fogminták DNS-vizsgálata, továbbá a szén- és nitrogénizotóp-arányok alapján a kutatók úgy vélik, hogy a közösség biológiai értelemben rendkívül heterogén összetételű lehetett. Csupán három sírpár esetében mutattak ki olyan közös anyai vonalat, amely genetikai rokonsági kapcsolatokat jelez. A stabil izotópok meghatározásával a szakemberek képet kaptak a közösség táplálkozási szokásairól is. Úgy találták, hogy a gazdag férfiak egy kis csoportja esetében különösen jellemző volt a húsfogyasztás, ami a közösség többi tagjától elkülönülő, magasabb színvonalú ellátásra utal. A többiek esetében a szén- és nitrogénizotóp-arányok a köles rendszeres fogyasztását valószínűsítik.

A kutatások azt is kimutatták, hogy a langobárdok mindössze egy nemzedéknyi időre telepedtek meg Dél-Pannóniában. A fogzománcba gyermek- és fiatalkorban beépült stronciumizotópok aránya alapján kiderült, hogy a közösség tagjainak több mint 30 százaléka nem helyben született, a felnőttek közül pedig szinte senki sem. Ezeket az eredményeket a talajból és a növényzetből vett helyi referenciamintákkal vetették össze a kutatók, akik így egy háromfázisú modellt állítottak fel a megtelepedő közösség jellemzésére.

– A modell szerint egy úgynevezett patrilokális, vagyis a csoportidegen személyeket befogadó közösség érkezhetett annak idején a Balaton közelébe. Egy generáció után azonban tagjai elhagyták a települést – összegezte Vida Tivadar.

A temető rövid idejű használatát a régészeti leletanyag keltezése is bizonyítja. A kora középkori közösség életének még pontosabb megismerése érdekében a kutatók a lelőhelyen feltárt állatcsontok, növényi maradványok, valamint a geológiai és természeti viszonyok vizsgálatát is elvégzik.