A Michigani és a Washingtoni Egyetem kutatói – egy kardiológus, egy orvostörténész és egy Beethoven-szakértő zenetudós – a komponista műveinek olyan részleteit vizsgálták, amelyeknek ritmusát inspirálhatta Beethoven szívritmuszavara – ismertette a kutatást a Science Daily című tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
„Amikor az ember szívverése egy szívbetegség miatt kiesik a ritmusából, ezt előre jelezhető minták szerint teszi. Úgy véljük, hogy ilyen mintázatokat hallunk Beethoven zenéjében is” – magyarázta Joel Howell, a Michigani Egyetem orvosprofesszora, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók példaképpen az 1825-ben komponált 13., B-dúr vonósnégyes (opus 130) záró Cavatina-tételét említik, amelyben egy ponton a hangnem hirtelen Cisz-dúrra vált, a ritmus pedig zavarodottságot sugall és azt az érzést kelti, mintha valakinek légszomja lenne. Ezt a részt Beethoven a „beklemmt” utasítással látta el, amelynek jelentése – szorítva, szorongatva, szívszorítón – a szívbetegségekre utaló mellkasi nyomásra is utalhat – írták a szerzők, akik szerint e részlet szívritmuszavarral való hasonlatossága félreérthetetlen.
További művek részleteiben is hasonló mintákat találtak: ezek közé tartozik a 31., Asz-dúr zongoraszonáta (opus 110), valamint a 26., Esz-dúr „Les adieux/Lebewohl” zongoraszonáta (opus 81a) nyitánya. Beethoven utóbbi művét Bécs 1809-es francia ostroma közben írta.
A szívritmuszavar mellett a komponista számos egyéb feltételezhető betegségéről tudunk, köztük alkoholizmusáról, bél-, máj- és vesebetegségeiről, valamint a leggyakrabban emlegetett süketségéről, amelynek hatására még jobban érzékelhette szívverését – jegyzik meg a szerzők a Perspectives in Biology and Medicine című folyóiratban publikált tanulmányban.
