Meteoritbecsapódás nyomán keletkezhetett az a kráter, amelyet a közelmúltban fedeztek fel tudósok az Antarktisz keleti részén.
A műholdképek szerint a képződmény legalább 25 éves lehet – olvasható a Live Science tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Az Antarktisz keleti részén fekvő Baldvin király jégmező fölött repülve Christian Müller német tudós decemberben bukkant a két kilométer átmérőjű kráterszerű geológiai képződményre, melynek szélein az egyébként sík területen a megszokott látványtól elütő, felgyűrődött jégréteg látható.
„Ahogy kinéztem az ablakon, a jég felszínén egy szokatlan alakzatra figyeltem fel. Jéghegyekre hasonlító feltört jeget láttam, amely rendkívül szokatlan ezen a sík jégmezőn, mindezt pedig egy nagy, szárny alakú, kör alakú képződmény vette körül” – mondta a német geológus, aki a magánkézben lévő Fielax kutatóintézet munkatársa.
A felfedezés teljesen véletlenül történt, az Erzsébet hercegnő kutatóállomáson dolgozó német tudósok a Gondwana ősi szuperkontinensről, és annak több százmillió évvel ezelőtti felbomlásáról akartak új adatokat gyűjteni.
„Csak azért repültünk messze északra, mert a radarfelszerelésünk bedöglött, és nem akartunk egy repülésre alkalmas napot elvesztegetni” – magyarázta Graeme Eagles geológus, aki szerint a kráterrel kapcsolatos tudás egyelőre kezdetleges, nagyon sokan spekulálnak azon, mi alakíthatta ki a szokatlan formációt.
„Müller először a 2004-es meteorbecsapódáshoz kötötte a most felfedezett kráterszerű képződményt, azonban a kutatócsapat az alakzatot megtalálta 1996-os műholdképeken is, vagyis korábbinak kell lennie” – magyarázta Eagles, hozzátéve, hogy nem zárja ki a meteorbecsapódás valószínűségét az, hogy még nem tudták konkrét eseményhez kötni.
Több szakértő szerint azonban az arizoniai Barringer-kráter méretét kétszer meghaladó alakzat túlságosan nagy ahhoz, hogy meteorkráter lehessen. Mivel általában a becsapódás következtében kialakuló kráter tízszer, vagy akár hússzor is nagyobb, mint maga a meteorit, ezért ebben az esetben a becsapódó űrkőzetnek nagyjából 100 méter átmérőjűnek kellett volna lennie.
„Csak egy hatalmas robbanás tudott volna egy két kilométer széles krátert kialakítani, a becsapódásnak sokkal nagyobbnak kellett volna lennie mindannál, amit a közelmúltban feljegyeztek. Ezért a képződmény nem alakulhatott ki meteorbecsapódás következtében” – érvelt Peter Brown, a kanadai Nyugat-ontariói Egyetem kutatója.
Eagles szerint azonban további bizonyítékok is állnak rendelkezésükre arról, hogy valóban meteorkráterre bukkantak a jégmezőn. A kutatócsapat számos fotót és videót készített, valamint lézerszkennerrel és talajradarral is vizsgálta a helyszínt. A feltételezett kráter közelében több kisebb kör alakú formációt is találtak. Az adatokat ugyan még nem elemezték, de remélik, hogy a jövőben publikálni tudják majd az eredményeiket.
„Valóban elég szokatlan a felfedezés. A különleges állítások különleges bizonyítékokat kívánnak, és ebben az esetben, amennyire most meg tudjuk mondani, úgy tűnik vannak ilyen bizonyítékok” – hangoztatta a kutató, hozzátéve, hogy a jövőben szeretnének megmaradt meteoritdarabokra vadászni a feltételezett kráter környékén.
A Déli-sark száraz és hideg időjárása kedvező körülményeket biztosít a meteoritok fennmaradásához, eddig több mint 20 ezer, űrből származó kőzetdarabot találtak a kutatók a jéggel borított kontinensen.
