„Rengeteg tényezőtől függ, illetve térben és időben erősen változó a balatoni nádpusztulás mértéke. Alapvető a vízszint: ha sokáig stagnál, a növényzet az adott szinthez alkalmazkodik. A Balaton vízszintje 2000 és 2004 között nagyon alacsony volt, ehhez a nád is alkalmazkodott, és elkezdett terjedni. A nádas 2000–2004 között a déli parton akár 30 métert is terjedt, ami elég drámai változást jelentett. De az egész Balatonra kivetítve is ebben az időszakban a nádas terjedése hat méter volt, ami évi 1–1,5 méter jelent. 2004 után a közvélemény és a sajtó nyomására a vízügyi hatóságok – elkerülendő az újabb alacsony vízállást – megemelték a tó vízszintjét, és a Balatonban tartalékoltak vizet. E mögött semmiféle ökológiai megfontolás sem volt, az élővilág szempontjából az alacsony vízszint nem kedvezőtlen. A magasabb szintre rekreációs-turisztikai okokból volt szükség” – magyarázta a kutató.
A nádpusztulás a hetvenes években kezdődött Magyarországon: akkor a Balatonban 18 négyzetkilométer nádas volt, a kilencvenes évekre a nádasok területe 11 négyzetkilométerre esett vissza. A nádpusztulás ezen intenzív időszakában a Balatonnak voltak olyan területei, ahol 40-60 méteres nádsávok tűntek el. Az elmúlt húsz évben a nád területe nem nagyon változott: voltak időszakok, amikor a nád pusztult, és voltak olyanok, amikor terjedt, sőt ezt bonyolítják még egyes területi sajátosságok is – pontosította a kutató.
