A Szardínia északi végén fekvő Gallura parti vizei őrizték mintegy 1700 éven át a kiváló állapotban megmaradt hajót. A tizennyolc méter hosszú, hét méter széles jármű mintegy ötven méter mélyen fekszik a Tirrén-tenger fenekén. A vízi növényzet teljesen benőtte, de a szardíniai régészeti hatóság kutatóinak első vizsgálatai szerint a hajó más kárt nem szenvedett el.
Épsége miatt rendkívüli régészeti leletnek számít. Majdnem függőlegesen merült a víz mélyére, mégsem roncsról van szó, és rakománya is az eredeti helyén maradt, nem mozdult el, nem szóródott szét a tengerfenéken és nem veszett el, miként számos más ókori hajón szállított áruval megtörtént.
A jármű téglát szállított, idejét a római császárkorra datálják. A feltételezések szerint egy Róma környéki téglagyárból vitt árut Nyugat-Szardíniába vagy Spanyolországba.
A régészeti kincsek valószínűleg a tenger fenekén maradnak, mivel felszínre hozataluk károkat okozna a hajóban és a leletben.
Gallura vizei nem ezt az egyetlen hajót őrizték meg: a közeli Olbia régészeti múzeumában huszonnégy római kori bárka maradványai láthatók. Olbia városa a korszak fontos kereskedelmi kikötője volt.
