A vadászoknak a kék fú nevű szapora és agresszív vízi szárnyast kellett volna megtizedelniük egy rezervátumban az Aucklandi-öböl Motutapu nevű szigetén, hogy megvédjék tőlük a kihalás fenyegette takahét, amelyből már csak 300 példány él, kizárólag Új-Zélandon, és közülük csak 70-80 a vadonban.
A darualakúak rendjébe, a guvatfélék családjába tartozó faj annyira ritka, hogy sokáig kihaltnak hitték, és csak 1948-ban fedezték fel újra az ország északnyugati részén.
Az új-zélandi hatóságok az eltelt évtizedekben dollárszázezreket költöttek arra, hogy újra elterjesszék a kékes színű takahét, amelyből a vadászok most tudatlanságból négyet elpusztítottak.
A vadon élő példányok számát tekintve a négy madár elvesztése a populáció több mint 5 százalékos csökkenését jelenti. Ez annyi, mintha a tigrisekből 160-at, az óriáspandákból pedig 93-at ölnének meg.
Az augusztus 17-i madárirtás előtt 22 takahe élt a Motutapu-szigeten, a kevés ragadozómentes övezetek egyikében.
A hatóságok azért kérték fel a vadászokat a kék fú ritkítására, mert a röppképtelen takahénál kisebb és jóval szaporább, nem védett vízi szárnyas kárt tesz a súlyosan veszélyeztetett faj fészkeiben és tojásaiban. A motutapui rezervátumban ezer kék fú is élhet.
Az új-zélandi természetvédelmi hivatal közölte, hogy alaposan felkészítették a vadászokat a két rokon madár megkülönböztetésére, ami azonban szemlátomást nem sikerült teljesen. A vadászok 2012-ben és 2013-ban sikeres kék fú-irtást hajtottak végre Motutapu szigetén.
A hatóság elutasítja azt a vélekedést, hogy a takahe valójában „elhízott kék fú” lenne, de elismeri, hogy a két madárfaj hasonlít egymásra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!