Új felfedezés írhatja át Új-Zéland bálnáinak őstörténetét

Huszonöt-harminc millió évvel ezelőtt élt ősi bálnafajok fosszíliáit azonosították.

A New Zeland Herald pénteki beszámolója szerint a hosszú, szörfdeszkára hasonlító orrú bálnák megkövesedett maradványaira a Déli Szigeten, a Waitaki folyó környékén begyűjtött szilaformációk vizsgálatakor bukkantak rá. A sziláikon keresztül a tenger táplálékát átszűrő bálnák abban az időszakban éltek, amikor a Zélandia kontinens két szigetté alakult – tudósított a The New Zealand Herald online kiadása.A paleontológusok a megkövült bálnamaradványokból két további nemzetséget és három sziláscetfajt azonosítottak. A fajok a Waharoa ruwhenua és a Tokarahia kauaeroa elnevezést kapták, a harmadik, Tokarahia lophocephalusnak nevezett pedig egy újraazonosított faj, amelyre az 1950-es években egyszer már rábukkantak.Ezek a fajok mind fontos helyet foglaltak el a cetfélék evolúciós családfáján. A Tokarahia lehetett az összekötő kapocs a bálnáknál a primitív, fogazott sziláscetek és a modern sziláscetek között.Az Otago Egyetem doktorandusza, Robert Boessenecker és tanára, Ewan Fordyce professzor korábban már két ősi bálnafajt azonosított, a mostani felfedezésükkel együtt már ötre emelkedett az Eomysticetidae családba sorolt fajok száma.A tudósok tanulmánya a legutóbbi eredményekről a Zoological Journal of the Linnean Society és a PeerJ folyóiratokban jelent meg.A Fordyce professzor és kollégái által kiásott Waharoa ruwhenua maradványok között egy kifejlett és még fejlődésben lévő példányok fosszíliái is voltak, ami bepillantást engedett a szakembereknek a bálnafaj növekedésébe és a táplálék beépülésébe.„A három faj koponyamaradványai jó állapotban maradtak fenn, látható, hogy az eomysticetideknek általában hosszú, érdekes, szörfdeszkaszerű orruk volt, a légzőnyílásaik a koponya elején helyezkedtek el, és az állkapocshoz hatalmas izmok csatlakoztak” – mondta el Boessenecker, hozzáfűzve: a kifejlett példányok öt-hat méter hosszúak lehettek.