Az őskanca kövületét a Frankfurthoz közeli Messel fosszíliákban gazdag lelőhelyén fedezték fel 2000-ben. A frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és a bázeli természettudományi múzeum munkatársai pásztázó elektronmikroszkóppal és nagy felbontású mikroröntgensugárral megvizsgálták a maradványokat, és egy 12,5 centiméteres magzatot fedeztek fel benne – olvasható a PLoS One online tudományos lap friss számában megjelent tanulmányban.
Az őscsikó magzata igen jó állapotban maradt fenn, csontjai szinte kivétel nélkül kapcsolódtak egymáshoz, a koponya azonban úgy tűnik, összezúzódott – írták a felfedezést tevő kutatók. A magzati kövület kitűnő állapota lehetővé tette, hogy a tudósok rekonstruálják eredeti helyzetét és kinézetét. Feltételezik, hogy a kanca röviddel az ellés várható időpontja előtt pusztulhatott el, azonban vesztét nem a vemhesség okozta.
A méhlepény szövetének és a méh kötőszövetének maradványait is megtalálták. Azt is megfigyelték, hogy a szövetek nagy részének helyét baktériumréteg vette át ugyanúgy, mint a területen felfedezett más fajok maradványainál.
A frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és a bázeli természettudományi múzeum munkatársai megállapították, hogy a szaporodásnak az ősi kövületnél megfigyelt rendszere nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a mai lovak szaporodnak. Lehetséges, hogy a szövetmaradványok az ősi emlősök legrégibb méhfosszíliáját képviselik. „A legkorábbi és a legjobb állapotban fennmaradt magzatot találhattuk meg” – hangsúlyozta Jens Lorenz Franzen, a kutatás vezetője, a Senckenberg Kutatóintézet munkatársa.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!