Gazdasági hatásokkal járhat a klímaváltozás

Az élelmiszer-termelés feltételeinek romlásával is számolni kell.

Az államfő kifejtette: az ENSZ tudományos tanácsadó testületének jelentése szerint ha a környezeti terhelés a jelenlegi szinten marad, akkor a jövőben számolni kell az áradások és az aszályok, valamint a természeti katasztrófák gyakoribbá válásával, a hidrológiai ciklus felgyorsulásával, az élelmiszer-termelés feltételeinek romlásával, a tengerek savasodásával, a jégtakaró olvadásával, politikai, társadalmi konfliktusokkal és új kórokozók megjelenésével.

A köztársasági elnök előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozáshoz jelentősen hozzájárult a gyorsuló világ, a népességrobbanás, az urbanizáció erősödése, és egyebek közt példaként említette, hogy a lakosság 50 százaléka most városokban él, és arányuk 25 év múlva 75 százalék lehet.

Áder János szólt arról is, hogy a szén-dioxid-kibocsátás szintje jelentősen nőtt az ipari forradalom óta, 800 ezer éve nem volt ilyen magas a szén-dioxid-koncentráció a levegőben, mint most.

Szavai szerint a koppenhágai csúcshoz képest a közelgő párizsi konferencián optimizmusra adhat okot, hogy 156 ország már leadta nemzeti klímavállalását, az olajipari cégek szóban támogatják a megállapodást, az áramtermelésben a napelemek egyre inkább terjednek és versenyképesek lehetnek a fosszilis energia árával. A világ áramtermelésében a fosszilis energia még mindig többségben van, de a tendencia megfordult, az idén fordult elő először, hogy több tiszta energiát előállító erőmű-kapacitás épült, mint fosszilis – jegyezte meg.

Áder János előadásában hangsúlyozta, hogy Magyarország klímapozíciója a világban előkelő helyen van, növekvő gazdaság mellett csökken az ökológiai lábnyoma, 1990 óta az ország GDP-je 31 százalékkal emelkedett, miközben 20 százalékkal javult az energiahatékonyság, és 40 százalékkal mérséklődött a károsanyag-kibocsátás.

Kérdésre válaszolva Áder János elmondta: optimistábban látja a korábbinál, hogy a párizsi konferencián eredményt lehet elérni, hiszen az Egyesült Államok és Kína is nemzetbiztonsági kockázatként tekint a klímaváltozásra, és a résztvevők körében nagyobb elszántság, elkötelezettség mutatkozik a megállapodás mellett.