„Még lehet némi esély újabb kitörésre”

A Csomád vulkán noha jelenleg nem mutat tevékenységet, területe igen gazdag utóvulkáni jelenségekben.

„A jelenlegi egy több szálon futó kutatás, és most ennek részeredményeit hozzuk nyilvánosságra számos fórumon” – mondta el a kutatások egy részét vezető Karátson Dávid vulkanológus az MTI-nek.

A kutató kifejtette, hogy a tűzhányó működésének jellege az utolsó ötvenezer évben megváltozott, ezért a vizsgálatok leginkább arra irányultak, hogy ez hogyan történt, mi volt az oka, illetve mik lehetnek a következményei. „Újabb adataink alapján mintegy 29 ezer éve szunnyad a vulkán. Szigorúan tudományosan nézve azt kell mondani, hogy még lehet némi esély újabb kitörésre, hiszen lehetséges, hogy nem szilárdult meg alatta a magma, azonban ennek a közeljövőben elég kicsi a valószínűsége, mivel korábban néhány ezer évenként volt működés, és jelenleg semmi nem utal magmás »nyugtalanságra«” – fejtette ki a vulkanológus.

Hozzátette, hogy a terület igen gazdag olyan utóvulkáni jelenségekben, mint amilyenek a borvizek vagy a kénes kigőzölgések miatt „büdösbarlangoknak” nevezett hasadékok, üregek, ám ezek szunnyadó tűzhányókon is megfigyelhetők.

A vulkanológus elmondta, hogy nagyjából ötvenezer évvel ezelőttől kezdve heves robbanások játszódtak le. Ezeknek köszönheti a létét a vulkán két krátere is, a jóval régebbi, ma már láppal kitöltött Mohos és a legutolsó robbanás színtere, a Szent Anna-tó. Mint mondta, a felnyomuló magmának az aljzat mésztartalmú kőzetanyagával való érintkezése heves robbanásokhoz vezetett. Ez a működési típus a korai kitöréseket, de a Csomád legvégső aktivitását is jellemezte.

Az ötvenezer év körüli heves robbanásoknak a Mohos egykori krátere lehetett a központja. Ekkor jött létre a két krátert északról övező magas hegyperem is, a Nagy-Csomád. Mintegy 40 ezer évvel ezelőtt a vulkán elcsitult, csak kisebb lávaömlésekre került sor, majd feltehetően egy új magmaadag érkezése nagyjából 31 ezer éve az úgynevezett kézdivásárhelyi kitöréssorozathoz vezetett. Ennek – a környező medencékben élő kőkori ember számára rendkívül látványos, de igen veszélyes – lényegi része az akkori Szent Anna-kráterben a csendes szakaszban megnövekedett lávadóm felrobbanása volt.

A korábbi vélekedések e kitörés időpontját tartották a csomádi vulkánosság befejeződésének. Az újabb kutatások azonban bizonyítékokkal szolgáltak egy még későbbi, két-háromezer évvel fiatalabb, legutolsó kitörésre is, amely olyan erejű robbanás volt, hogy hamuanyaga még a távoli Dnyeszter folyó deltájának vidékén, az ottani löszös üledékek közé települve is kimutatható. Azóta a vulkán szunnyad, a kráterben felgyűlt tó feltöltődése még csak kezdeti szakaszában tart.

Karátson Dávid elmondta, hogy további kutatásokat folytatnak a területen azért, hogy még teljesebb „életfát” tudjanak felállítani a Csomádról, és hogy sikerüljön megismerni teljes történetét. Ezek a vizsgálatok kiterjednek például arra, hogy mennyi láva jött a felszínre adott idő alatt, voltak-e nyugalmasabb, illetve aktívabb periódusai, amihez egyebek mellett újabb kormeghatározásokat fognak végezni a szakemberek.

A friss eredményekről a Földgömb magazin decemberi számában olvasható tanulmány.