Hermann Bermúdez, a Kolumbiai Nemzeti Egyetem geológusa elmondta, az expedíció bizonyítékokat talált arra, hogy az általuk feltárt parányi kristályos szerkezetű képződmények akkor keletkeztek, amikor az áttüzesedett aszteroida anyaga összeolvadt a becsapódás helyszínén lévő kőzetekkel. A kutató ismertetése szerint a felfedezett maradványok úgynevezett szferulitek – 1,1 milliméter átmérőjű gömböcskék. E képződmények rétege Gorgonilla-szigeten eléri a 2 centimétert, az igen jó állapotban fennmaradt gömböcskék mintegy 90 százaléka üveges állagú.
A Gorgonilla-szigeten talált leletek alapján Hermann Bermúdez arra a következtetésre jutott, hogy a becsapódás nyomán a Richter-skála szerinti 13-as erősségű földrengés rázta meg a nyugati féltekét.
A geológus egyedülállónak nevezte a leletet, mivel még sehol sem kerültek elő ilyen jó állapotban lévő szferulitek. Azt nem lehet tudni, hogy ez minek köszönhető, a kolumbiai kutató feltételezése szerint a katasztrófa idején a mai Gorgonilla területe az óceán mélyén volt, és csupán egymillió évvel később emelkedett a felszínre
„Másutt az anyagok évmilliók óta közel voltak a felszínhez” – mondta Hermann Bermúdez. A geológus hozzátette, a Gorgonilla-szigeten felfedezett leletek az első szferulitek, amelyeket Dél-Amerikában találtak, korábban a becsapódás „törmeléke” kizárólag Közép- és Észak-Amerika területén került napvilágra.
Az aszteroida becsapódáskor egy körülbelül 200 kilométer átmérőjű kráter keletkezett. Ez a Chicxulub-kráter, amelynek nyomai a Yucatán-félszigeten, illetve annak közelében, a tengeraljzaton maradtak fenn.
