A szegedi állatkert egyik büszkeségének számító mezopotámiai dámvad születése természetvédelmi, állatkerti szempontból kiemelt jelentőségű – közölte Veprik Róbert igazgató.
A mezopotámiai dámszarvast a múlt század közepére kipusztultnak tekintették, és egy kisebb populációjának újrafelfedezése után gyakorlatilag az állatkertek mentették meg a végleges eltűnéstől a hajdan hatalmas területen elterjedt fajt. A Szegedi Vadaspark 2013 vége óta fajmegmentési program keretében tartja a mezopotámiai dámszarvasokat, és a csapat eddig minden évben egy-egy borjúval gyarapodott.
A dámszarvasokat kisebb termetük, pettyezettségük és a bikák lapátos agancsa különbözteti meg a gímszarvastól. A mezopotámiai dámok sötétebb alapszínűek, és a hím agancsa kevésbé lapátszerű – erről a látogatók is meggyőződhetnek a vadasparki séta során összehasonlítva a két fajt. Az európai részleg szarvas-muflon kifutója lassan állatkerti óvodaként funkcionál, annyi apróság követi anyját a fák között, így könnyen észrevehetők a kicsik. A mezopotámiai dámborjút is megfigyelhetik a látogatók, ha előbújik a kifutón az etető rejtekéből.
A mezopotámiai dámvadat régebben az európai dámvad alfajának tartották, ma már azonban külön fajnak tekintik. A mérete valamivel nagyobb az európaiénál – tömege 5070 kilogramm, testhossza másfél méter. Elsősorban a sűrű növényzetű, erdős területeket kedveli – a Szegeden kialakított kifutó is ezt idézi –, ahol elbújhat ragadozói elől.
