Nagyban segítheti a magyar őstörténet jelenlegi legfogósabb kérdésének megválaszolását, ha a déli irányból, az Aral-tó vidékéről származó besenyő–ogúz leletek, valamint a legújabb „magyargyanús” leletek kapcsolatba hozhatók. Ennek segítségével ugyanis talán pontosítani tudjuk a nyugatra vándorlás okát és időrendjét. Kiderülhet, hogy a magyaroknak a korábban gondoltnál kisebb része kelt át a Volgán, valószínűleg kényszer hatására, valamilyen politikai-katonai konfliktus miatt – jelentette ki Türk Attila, az MTA magyar őstörténeti témacsoportjának tudományos főmunkatársa.
A régész annak kapcsán beszélt erről, hogy egy júniusi budapesti nemzetközi régészeti konferencián elhangzott: a magyarság őstörténetével feltételesen kapcsolatba hozható leleteket találtak a régészek a mai Kazahsztán északnyugati, valamint a Kaukázus északi részén is.
Az Aktobe és Aktyubinszk környékén öt-hat korabeli sírban helyi régészek által feltárt övdíszek és lószerszámok tartozékaihoz, kerámiákhoz és ékszerekhez hasonlókat korábban csak jóval északabbra, Baskíria területén vagy a Káma vidékén találtak, és a magyarokkal hoztak kapcsolatba. A kaukázusi északi részén talált leletek, amelyek a Kárpát-medence honfoglalás kori régészeti hagyatékához közeli párhuzamokat mutatnak, egy bizánci forrást erősíthetnek, amely arról ír, hogy a honfoglalás előtt a magyarság egy része déli irányba leszakadt, és ott telepedett le.
„Az ásatásokba immár a magyar kutatók is bekapcsolódhatnak, a magyar fél igyekszik anyagi forrásokkal, valamint szakemberekkel, antropológusokkal, állatcsontos kollégákkal segíteni a kutatást. Az eredmény közös publikációban fog napvilágot látni. Bízunk abban, hogy a leleteket egy kiállításon ideiglenesen Magyarországra is el fogjuk tudni hozni” – mondta Türk Attila.
