Terápiás hullámvasutazás tb-re

Mozgékony új módszer a vesekő eltávolítására.

Minden tizedik ember veséjében megjelennek a kövek élete során. A legtöbb ilyen lerakódás nem okoz különösebb problémát, és még akkor kiürül a vizelettel együtt, amikor mérete homokszemnyi. De vannak olyan makacs kövek is, amelyek nem tűnnek el maguktól. Ezeket enyhébb-komolyabb beavatkozások segítségével kell eltávolítani. A nagyobb kövek kiürítése egyes esetekben a gyermekszüléssel összevethető fájdalommal jár. A vesekövek orvosi kezelése csak az Egyesült Államokban 3,8 milliárd dolláros (több mint ezermilliárd forintos) költséggel jár.

David Wartinger, a Michigani Állami Egyetem urológus professzora is évtizedeken keresztül kezelte a veseköves pácienseket. Eközben újra és újra felfigyelt arra, hogy a nyári vakációról visszatérő betegek alkalmanként időközben valahogy megszabadultak a kisebb veseköveiktől, írja a The Atlantic. Különösen azok körében fordult elő a jelenség, akik az orlandói Magic Kingdom (Varázslatos Királyság) Disney-vidámparkot is meglátogatták. Volt egy páciens, aki egymást követő években rendszeresen ellátogatott a vidámparkba, és minden alkalommal megszabadult egy-egy kisebb vesekőtől (összesen háromtól). Wartinger, aki persze korábban is hallott mendemondákat a száguldozás, bungee ugrás vesekőre gyakorolt jótékony hatásairól, elhatározta, hogy kicsit belemélyed a dologba.

Csakhamar kiderült, hogy azok ürítették ki hirtelen azokat a köveket, amelyektől korábban nem tudtak megszabadulni, akik felültek a vidámpark nagy hegyi viharvasút (Big Thunder Mountain Railroad) elnevezésű hullámvasútjára. Az urológus 3D-nyomtató segítségével készíttetett egy szilikon modellt annak a páciensének a veséjéről, akin már háromszor segített a hullámvasút. Wartinger és egyik munkatársa elutaztak Orlandóba, és a vizelettel és kövekkel megtöltött művesével a hátizsákjukban felszálltak a hullámvasútra. Persze előtte engedélyt kértek a vidámpark igazgatóságán, mert a mai időkben egyesekben félelmet kelthet, ha két felnőtt férfi, gyerek nélkül egy hátizsákkal újra és újra hullámvasutazik egy tömegek által látogatott szórakozóhelyen. Szerencsére az igazgatónak is volt veseköve, így készségesen segített.

Tehát felszálltak a hullámvasútra. a művesét pedig „vesemagasságban helyezték el, hogy minél realisztikusabb körülményeket teremtsenek. Az átlátszó szilikonon keresztül minden menet után megvizsgálták, hogy lejutott-e kő a vesekelyhekből a húgyvezetékbe. Természetesen a modell zárt rendszert alkotott, így sem a kövek, sem a vizelet nem folyt ki belőle, hiszen ez egy hullámvasúton igen kellemetlen lett volna. Tanulmányukban le is írják,  „figyeltek arra, hogy ne zavarják meg a park többi látogatójának szórakozását”. Egyébként a kísérletben használt vizelet az urológus bevallása szerint nem valamiféle jelképes, sárgára festett víz volt, hanem tényleg vizelet, méghozzá a sajátja. És jó okkal: nem akarta ugyanis, hogy a kísérlet még egy faktora különbözzön a valóságtól, ezzel tovább nehezítve az eredmények értelmezhetőségét.

Az szinte azonnal nyilvánvalóvá vált, egyáltalán nem mindegy, hogy a szerelvény elején vagy végén ülnek. A végén (ahol sokkal intenzívebb az utasokra ható erőhatás) ülve négyszer gyakrabban jutott ki a kő a szilikonveséből, mint ha a kocsi elején foglaltak helyet. Összesen több mint kétszázszor utaztak tudományos célból a hullámvasúton.

Persze ez még csak afféle előzetes tájékozódó kísérletnek fogható föl, hiszen mindössze egy művesét vizsgáltak egy hullámvasúton. Holott minden ember veséjének anatómiája különböző, akárcsak az ujjlenyomatunk, és persze minden hullámvasút is eltérő hatást gyakorol az utasaira. A következő lépés az lenne, hogy igazi, vesekőtől szenvedő önkénteseket utaztatnak különféle hullámvasutakon, és a menet előtt és után is ellenőrző ultrahangvizsgálatokat végeznek rajtuk, a veseköveiket keresve. Ezt azonban az egyetem etikai bizottságának is jóvá kéne hagynia, csakhogy Wartinger nem minden kollégája van meggyőződve az elmélet komolyságáról. Az urológus szerint ennek csak az az oka, hogy a kísérlet színhelye egy vidámpark lenne.

Míg sikerül szabályos klinikai tesztekkel is igazolni az elméletet, az urológus azt tanácsolja a legfeljebb félcentis vesekövekkel küzdő betegeknek, hogy próbáljanak minél többet hullámvasutazni, lehetőleg többféle hullámvasúton is. Ha igaznak bizonyul a teória, később természetesen nem kell feltétlenül hullámvasutazniuk a vesekőbetegeknek. Ehelyett ellenőrzött körülmények között is előidézhetők azok a mechanikai hatások, gyors fordulók, a tér minden irányába történő gyorsulások, amelyek segíthetnek megszabadulni a vesekövektől. Sőt ezen mozdulatokat akár a páciensek egyéni veseanatómiájához is lehetne igazítani.