Terápiás hullámvasutazás tb-re

Mozgékony új módszer a vesekő eltávolítására.

Tehát felszálltak a hullámvasútra. a művesét pedig „vesemagasságban helyezték el, hogy minél realisztikusabb körülményeket teremtsenek. Az átlátszó szilikonon keresztül minden menet után megvizsgálták, hogy lejutott-e kő a vesekelyhekből a húgyvezetékbe. Természetesen a modell zárt rendszert alkotott, így sem a kövek, sem a vizelet nem folyt ki belőle, hiszen ez egy hullámvasúton igen kellemetlen lett volna. Tanulmányukban le is írják,  „figyeltek arra, hogy ne zavarják meg a park többi látogatójának szórakozását”. Egyébként a kísérletben használt vizelet az urológus bevallása szerint nem valamiféle jelképes, sárgára festett víz volt, hanem tényleg vizelet, méghozzá a sajátja. És jó okkal: nem akarta ugyanis, hogy a kísérlet még egy faktora különbözzön a valóságtól, ezzel tovább nehezítve az eredmények értelmezhetőségét.

Az szinte azonnal nyilvánvalóvá vált, egyáltalán nem mindegy, hogy a szerelvény elején vagy végén ülnek. A végén (ahol sokkal intenzívebb az utasokra ható erőhatás) ülve négyszer gyakrabban jutott ki a kő a szilikonveséből, mint ha a kocsi elején foglaltak helyet. Összesen több mint kétszázszor utaztak tudományos célból a hullámvasúton.

Persze ez még csak afféle előzetes tájékozódó kísérletnek fogható föl, hiszen mindössze egy művesét vizsgáltak egy hullámvasúton. Holott minden ember veséjének anatómiája különböző, akárcsak az ujjlenyomatunk, és persze minden hullámvasút is eltérő hatást gyakorol az utasaira. A következő lépés az lenne, hogy igazi, vesekőtől szenvedő önkénteseket utaztatnak különféle hullámvasutakon, és a menet előtt és után is ellenőrző ultrahangvizsgálatokat végeznek rajtuk, a veseköveiket keresve. Ezt azonban az egyetem etikai bizottságának is jóvá kéne hagynia, csakhogy Wartinger nem minden kollégája van meggyőződve az elmélet komolyságáról. Az urológus szerint ennek csak az az oka, hogy a kísérlet színhelye egy vidámpark lenne.

Míg sikerül szabályos klinikai tesztekkel is igazolni az elméletet, az urológus azt tanácsolja a legfeljebb félcentis vesekövekkel küzdő betegeknek, hogy próbáljanak minél többet hullámvasutazni, lehetőleg többféle hullámvasúton is. Ha igaznak bizonyul a teória, később természetesen nem kell feltétlenül hullámvasutazniuk a vesekőbetegeknek. Ehelyett ellenőrzött körülmények között is előidézhetők azok a mechanikai hatások, gyors fordulók, a tér minden irányába történő gyorsulások, amelyek segíthetnek megszabadulni a vesekövektől. Sőt ezen mozdulatokat akár a páciensek egyéni veseanatómiájához is lehetne igazítani.