Reálbér-zuhanás és elvett szja-mentesség: ez áll a kormány 2027–2030-as költségvetési programjában

„Célzottabbá tételnek” nevezi a megszorításokat a Pénzügyminisztérium.

Magyar Péter és Kármán András a 2027-es költségvetés fő számait már ismertette, azóta nem számítunk sok jóra Fotó: Polyák Attila

Ellentmondás a nyugdíjak kapcsán

A nyugdíjasok esetében a kormányzati dokumentum saját magával is ellentmondásba keveredik. A Pénzügyminisztérium előrejelzése elismeri, hogy a dezinfláció véget ért: az árrésstop kivezetése, az élelmiszerárak emelkedése és a kormány által végrehajtott jövedékiadó-emelések miatt az éves átlagos infláció az idei 1,7 százalékról 2027-ben 3 százalékra emelkedik, majd a jövő év közepén azt is meghaladja. Ennek nyomán a januári, háromszázalékos nyugdíjemelés csupán az áremelkedést kompenzálja, reálértékben nem hoz javulást az idősek túlnyomó többségének. Ráadásul a program rögzíti, hogy a 14. havi nyugdíjnak csak az eddig bevezetett egyheti részét őrzik meg, a második heti részlet készpénzes kifizetése helyett pedig a jóval korlátozottabban felhasználható SZÉP-kártyás juttatást vezetik be.

Annyi a béremeléseknek

A költségvetési szigor a munkavállalók pénztárcáján és a gazdaság egészén is azonnal megmutatkozik. A program függelékében szereplő makrogazdasági táblázat szerint a versenyszféra bérdinamikája jövőre hat százalékra lassul, az egész nemzetgazdaságban pedig a bruttó átlagkereset növekedési üteme az idei 9,2 százalékról 5,6 százalékra esik vissza. Még drasztikusabb a fékezés a nettó reálbéreknél: az idei 9,5 százalékos emelkedés után 2027-ben már csak 3,1 százalékos, 2028-ban pedig mindössze 2,5 százalékos reálbér-növekedéssel számol a kormány.

Álmodozásnak tűnik a növekedési cél

Mindezek fényében rendkívül kockázatosnak tűnik a kabinet növekedési várakozása, amelyet korábban már független elemzők és hitelminősítők is megkérdőjeleztek. A Pénzügyminisztérium maga is kénytelen elismerni a szövegben, hogy a 2029-re és 2030-ra felvázolt három százalék feletti GDP-bővülés nem megalapozott előrejelzés, hanem csupán „gazdaságpolitikai aspiráció”, amely meghaladja a piaci konszenzust. A kormány úgy remél beruházási fordulatot és gyorsuló növekedést, hogy közben 169,5 milliárd forinttal vágja vissza a hazai költségvetési vállalati támogatásokat, adóemelésekkel terheli a termelőszektort, a kieső hazai forrásokat pedig teljes egészében a politikai feltételekhez és strukturális mérföldkövekhez kötött brüsszeli pénzekből és uniós hitelekből akarja pótolni.

Eltérések és lényeges különbségek találhatók az elmúlt két hét bejelentései és a véglegesített dokumentum között:

1. Elhallgatott konkrét adóemelések és elvonási összegek: Míg Magyar Péter és Kármán András az október 19–20-i bejelentéseken és sajtótájékoztatókon tételesen ismertették a 929 milliárd forintos bevételnövelő csomag (például 240 milliárd forint társasági adó és innovációs járulék, 200 milliárd vagyonadó, 90 milliárd dohány-jövedékiadó, 79 milliárd környezetvédelmi és cégautóadó, 54 milliárd kiskereskedelmi, biztosítási és reklámadó, 45 milliárd az anyák szja-kedvezményének megvágása, 40 milliárd tranzakciós illeték, 37 milliárd bányajáradék, 35 milliárd rehabilitációs hozzájárulás, 20 milliárd népegészségügyi termékadó) és az 1465 milliárdos kiadáscsökkentés konkrét forintos számait, a végleges PDF-dokumentumból a konkrét részösszegek teljesen kimaradtak. Csak az 1465 milliárdos főösszeg szerepel a 2. oldalon, az adóemelések többségét pedig általánosító kifejezések („indokolatlan kedvezmények és kiskapuk megszüntetése”, „célzottabb szja-mentességek”) mögé rejtették.
2. Beismerés a GDP-növekedési pályáról (nem előrejelzés, hanem „aspiráció”): A nyilvános politikai bejelentésekben kész tényként és várható eredményként szerepelt, hogy 2029–2030-ra 3 százalék fölé (3,0 és 3,1 százalékra) gyorsul a magyar gazdaság növekedése. A végleges dokumentum 12. oldalán viszont a Pénzügyminisztérium szakmai önkritikát gyakorolva leírja, hogy a 2029-re és 2030-ra megadott számok nem előrejelzések, hanem csupán „célpályák”, amelyek „gazdaságpolitikai aspirációnak tekinthetők”, és meghaladják a piaci elemzői konszenzust (a FocusEconomics októberi konszenzusa 2,7 százalékot vár ezekre az évekre).
3. Beismerés a kormányzati lépések inflációnövelő hatásáról: A politikai kommunikációban az alacsony inflációt és a kamatcsökkenést hangsúlyozták. A dokumentum 18. oldala ezzel szemben feketén-fehéren rögzíti, hogy a dezinfláció véget ért, és „az infláció 2026 végétől érdemben gyorsul” (az éves átlag 1,7 százalékról 3,0 százalékra nő 2027-ben). Ráadásul a szöveg elismeri, hogy az áremelkedést közvetlenül a kormány intézkedései – az árrésstop kivezetése, valamint a 2026. novemberi és 2027. év eleji jövedékiadó-emelések – is fűtik.
4. Hirtelen bérfékezés és reálbér-zuhanás a számokban: A kormányzati bejelentések a 600 ezer állami alkalmazott bérének emelését (677 milliárd forint értékben) és az adójóváírás jövedelemnövelő hatását emelték ki. A dokumentum 34. oldalán lévő függelék táblázata azonban megmutatja a teljes képet: a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset növekedése 9,2 százalékról 5,6 százalékra, a kedvezményekkel számolt nettó reálbér-növekedés pedig az idei 9,5 százalékról jövőre 3,1 százalékra (2028-tól pedig 2,5–2,6 százalékra) zuhan.
5. A tegnapi (október 27-i) Wekerle Plusz lakásprogram még nem szerepel név szerint a szövegben: Bár tegnap Magyar Péter, Kármán András és Kapitány István közösen jelentette be az Otthon Start helyébe lépő Wekerle Plusz lakásprogramot, a ma publikált PDF-ben a „Wekerle” név egyszer sem fordul elő (a 14. oldalon csak a Demján Sándor Programot, a Ganz Ábrahám Gazdaságfejlesztési Programot, a GINOP Pluszt, a DIMOP Pluszt és a Baross Gábor Vasútfejlesztési Tervet nevezik meg). A dokumentum csupán a „lakossági és vállalati kamattámogatások felülvizsgálatáról és célzottabbá tételéről”, valamint a közszolgálati otthontámogatás és a Vidéki Otthonfelújítási Program kifutásáról ír.