Az európai autóipar mélyrepülésének okai jól ismertek:
a kényszerített elektromos átállás, az ázsiai – elsősorban kínai – gyártók államilag támogatott dömpingje, valamint az orosz energiahordozókról való leválás okozta tartósan magas ipari energiaárak egyszerre szorítják satuba a német vállalatokat.
A magas németországi bér- és adóterhek mellett a cégek sorra jelentik be, hogy fejlesztéseiket és gyártókapacitásaikat versenyképesebb régiókba – köztük Észak-Amerikába vagy Közép-Európába – helyezik át.

Mit jelent mindez Magyarország számára?
A németországi munkabeszüntetések közvetetten a magyar gazdaságra is kihatnak, hiszen hazánk ipari exportjának jelentős része a német autóipari értékláncokba kapcsolódik be. Rövid távon egy-egy 24 órás leállás még nem okoz fennakadást a győri Audi- vagy a kecskeméti Mercedes-gyárban, ám ha a sztrájkok elhúzódnak, az alkatrész-utánpótlás akadozása a magyarországi üzemek ütemezését is érintheti. Hosszabb távon ugyanakkor a németországi költségválság tovább erősítheti azt a trendet, amelyben a nagy autógyártók Németországon kívül bővítik kutatás-fejlesztési és gyártási kapacitásaikat. Negyedik tárgyalási fordulót egyelőre nem tűztek ki, az IG Metall pedig már jelezte, hogy ha a munkaadók nem engednek, a jövő hét elején újabb gyárakban állhat le a munka.
























