A francia lecke: amikor a diákmenetből lángoló anarchia lesz
Hogy mitől tart ennyire a német elit, azt a néhány héttel ezelőtti franciaországi események mutatják. Franciaországban elszabadult a pokol, amikor több mint 400 ezer ember vonult az utcákra. Ami békés diák- és szakszervezeti tiltakozásnak indult, az pillanatok alatt kezelhetetlen káoszba fordult Párizsban, Marseille-ben és más nagyvárosokban.
A francia kormány a keményvonalas baloldali aktivistákat és az elővárosok dühös fiataljait tette felelőssé a pusztításért. A televíziós felvételeken lángoló barikádok, felgyújtott autók, betört kirakatok és a rohamrendőrökkel vívott brutális utcai összecsapások szerepeltek.
A luxusüzleteket és az élelmiszerboltokat szervezett csoportok fosztották ki, miközben a francia rendőrség páncélozott járműveket és vízágyúkat vetett be a rend helyreállítására. Ez az a forgatókönyv, amit a német hatóságok mindenáron el akarnak kerülni.
Milánó utcáin a rendőri szigor sem segített
Olaszország sem maradt ki az európai elégedetlenségi hullámból, miután többek között Ilaria Salis olasz szélsőbaloldali európai parlamenti képviselő buzdítására Milánóban és több észak-olasz nagyvárosban a diákok és a fiatal munkavállalók bénították meg a közlekedést és a mindennapi életet. Az olaszországi tüntetések fókuszában az elszabadult lakhatási költségek, a fiatalok munkanélkülisége és a kormány megszorító intézkedései álltak.
A tüntetők többször összecsaptak a rohamrendőrökkel. Az olasz kormány azonnal a kemény kéz politikájához nyúlt, és fokozott rendőri szigorral, valamint gyorsított eljárásokkal válaszolt az utcai zavargásokra. Ennek ellenére a mélyben húzódó társadalmi problémákat a politikai elit Rómában sem tudta megoldani. A fiatalok Európa-szerte úgy érzik, hogy az elöregedő társadalmakban a korábbi generációk elhibázott gazdasági és katonai döntéseinek a számláját most az ő jövőjükkel akarják megfizettetni.
