A majmok is készítenek kőszerszámokat

Nem csak az ember sajátja az eszközkészítés, de a -használat már (valószínűleg) igen.

Nem csoda, hogy a leghíresebb emberelődleletek feltárói sorban szólalnak meg, és mind ingerülten cáfolják, hogy az „ő” szakócáikat majmok csinálták volna. A legrégebbi ilyen eszközöket 3,3 millió évesre datálták, és a kenyai Lomekwi-lelőhelyen találták őket. A felfedező antropológusok úgy nyilatkoztak, már az is bizonyítja, hogy ezeket tényleg emberősök készítették, mert mellettük a lelőhelyen találtak állati csontokat is, rajtuk pedig pattintott kőszerszámoktól származó, vágott sérülések voltak. Márpedig a kapucinus majmok nem vágnak a kövekkel semmit. A majmokat megfigyelő Proffitt is úgy nyilatkozott, hogy „mindez nem jelenti azt, hogy a Kelet-Afrikában felfedezett legrégebbi régészeti leleteket nem emberfélék készítették”.

Viszont azt is hozzáteszik, hogy a kapucinus majmok viselkedésének megfigyeléséből sokat tanulhatunk arról, hogy az emberi eszközkészítés hogyan jelenhetett meg. Előfordulhat ugyanis, hogy elődeink is valamilyen egyéb céllal kezdték egymáshoz ütögetni a köveket. Az első eszközök így mintegy melléktermékként készültek el, és csak később vált az eszközkészítés tudatos tevékenységgé. Önmagában az a tény, hogy e korábban kizárólag az ember (és ősei) sajátjának gondolt magtartást egy állatnál is megfigyelték, egy sor megválaszolandó kérdést vet fel.

Más kutatók megjegyzik, hogy jellegzetes különbségek vannak a szándékosan és a véletlenül készített kőszerszámok között. Amelyeket tudatosan csináltak, azokról több, kisebb szilánkot pattintottak le az emberősök, mivel ott lebegett a szemük előtt a készíteni kívánt eszköz. Ha túl nagyot csaptak volna rá, azzal azt veszélyeztették volna, hogy a kő rossz helyen törik, ezáltal hasznavehetetlenné válhatott volna. Ehelyett kis, jól célzott ütéseket mértek a szélére, akárcsak a szobrászok a márványtömbre. Persze azt nem lehet kizárni, hogy egy-egy kapucinus majom véletlenül hasonló módon jár el, de a valószínűsége csekély.