Fertőzések állhatnak az érelmeszesedés hátterében?

Egy német szívsebész szerint nem a vérben lévő zsírok okozzák a betegséget.

Axel Haverich, a Hannoveri Orvosi Egyetem kutatója éveken át gyűjtötte tapasztalatait és a bizonyítékokat elmélete alátámasztására, melyet kedden mutatott be a Circulation című szaklapban.

Eddig abból indultak ki, hogy az erek azért „meszesednek el”, mert a vérzsírok (koleszterin) letapadnak a véredények belső falán. Sebészi megfigyelések, klinikai adatok és korábbi publikációk alapján azonban arra lehet következtetni, hogy ez a koleszterin egyáltalán nem a vérből, hanem elhalt sejtekből származik – fejtette ki Haverich.

A szívinfarktus és az agyvérzés az érelmeszesedés leggyakoribb következményei. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint évente 17,5 millió haláleset vezethető vissza a szív- és érrendszeri megbetegedésekre.

A kutatónak az eddigi elmélettel szembeni kétségeit az új rizikófaktorok felfedezése is táplálta. Tanulmányokban kimutatták a megnövekedett szívinfarktus-kockázat és a tüdőgyulladást okozó influenzajárvány fellépése közötti összefüggést. Az egészséges táplálkozás, az elegendő mennyiségű alvás, a mozgás, a dohányzás mellőzése mellett a fertőzésekkel szembeni védekezés is fontos az érelmeszesedés megelőzésében – véli Haverich.

Elmélete szerint az artéria külső falán lévő apró, az ellátásban szerepet játszó erek (vasa vasorum) kiemelten fontos szereppel bírnak. Vírusok, baktériumok és szálló por okozta gyulladások következtében ezek a kis erecskék elzáródnak, ami miatt sejtek halnak el. A sejtelhalást káros zsírrészecskék (oxidálódott LDL-koleszterin) is okozhatják.

Ez elindítja az immunrendszer helyreállító folyamatait, amelynek következtében sejthulladék, az úgynevezett plakk keletkezik a külső falban. A plakk kívülről szűkíti be az artériát Haverich elmélete szerint.

A plakkban már 30 különböző kórokozó jelenlétét mutatták ki, ami nem magyarázható a megnövekedett koleszterinszint eddigi elméletével – mondta a kutató.

Nem teljesen új az elgondolás, amely szerint a külső érfal döntő szerepet játszik. Haverich szerint már a 19. században is készültek erről szóló publikációk, de sohasem váltak orvosi alaptétellé.