Kivezetné az autózásra kirótt adókat a Wolfson-díjas magyar közlekedésmérnök

Hazahozná a tudását a rangos díjjal kitüntetett fiatal, aki a kíváncsiságban és a kitartásban hisz.

– Hogyan lesz egy magyar fiatalemberből nagy presztízzsel bíró nemzetközi díj nyertese?
– A budai Szent Imre Gimnáziumba jártam középiskolába, ahol 2009-ben érettségiztem, majd két éven keresztül egy önkéntes program keretében a világot jártam. 2011-től négy éven át a University College London hallgatója voltam Angliában, ezt követően egy évet ösztöndíjjal Bolognában töltöttem.

– Mit adott önnek az angol egyetem?
– A brit oktatás nem arra koncentrál, hogy minél nagyobb mennyiségű tudást halmozzunk fel, hanem inkább arra, hogy képesek legyünk nagyon mélyen és önállóan belemerülni egy adott témába. Ez a hozzáállás sokat segített abban, hogy fejlesszem a gondolkodásomat, illetve, hogy ki is tudjam fejezni mindazt, ami foglalkoztat.

– Milyen végzettséget szerzett, és hogyan helyezkedett el vele?
– Az egyetemet 2015-ben fejeztem be, azóta egy birminghami cégnél dolgozom közlekedési mérnökként. Közlekedési modelleket készítünk, amelyek alapján a megrendelő eldönti, érdemes-e belevágni egy fejlesztésbe, például egy út kiszélesítésébe.

– Miről szólt a pályamunkája, amellyel kiérdemelte a 250 ezer font jutalommal járó Wolfson Közgazdasági Díjat?
– A pályázat során azt a javaslatot dolgoztam ki, hogy érdemes lenne a biztosítók bevonásával a megtett kilométerek alapján fizettetni az autósokkal az adókat, ezzel párhuzamosan ki kellene vezetni az üzemanyagok jövedéki adóját és az egyéb autózásra kirótt adókat is.

– Ha jól tudjuk, a magyar ekáer-rendszer többé-kevésbé hasonló elven alapul?
– Európában már több ország alkalmazza ezt a teherfuvarozásban, de szélesebb körben nem terjedt el, mert a rendszer kiépítése nagyon drága.

– A drága kiépítés mellett nem hiányoznának az adók is a rendszerből?
– A váltás után nullszaldós lenne a mérleg, és később nőne is a bevétel, mert évről évre több lesz a megtett kilométer. Az elektromos autók egyes szorzóval szerepelhetnének, míg a környezetszennyezőbb járművek a szennyezés mértéke szerint fizetnének kategóriánként többet. A dízelautók például kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, viszont jobban szennyeznek. Az új rendszerben az elektromos autók részesülhetnének nagyobb kedvezményben, így megtérül a nagyobb kezdeti befektetés, a vételár.

– Nem lesz túl vonzó az olcsó üzemanyag, hogy aztán mindenkit autózásra csábítson?
– Az angliai üzemanyagárak nagyjából hatvan százalékkal csökkennének. Viszont a mostani gondolkodásunkban nem egyértelmű, mennyiből teszünk meg egy kilométert, míg az elméletem szerint ez nagyon pontosan és egyszerűen kiszámítható lenne. Ebből már következhetne például egy havi elszámoláson alapuló rendszer, mely bankszámlakivonat-szerűen mutatná, mennyit közlekedtünk, és ezért mennyivel tartozunk.

– Tervezi, hogy egyszer Magyarországon kamatoztatja a tudását?
– A feleségem brit, emiatt egy kicsit nehezebb a hazatérés, de nem zárkózunk el előle. Rövid távon még biztosan maradunk, már csak azért is, mert Angliában rengeteg tudás halmozódott fel a közlekedéstervezéssel és -biztonsággal kapcsolatban. Európában Nagy-Britannia közúti közlekedése a második legbiztonságosabb. Van még mit tanulnom, de később szívesen hazavinném ezt a tudást.

– Mit üzen a ma középiskolákban és egyetemeken tanuló fiataloknak?
– Javaslom, hogy legyenek kíváncsiak, kérdezzenek rá mindenre, ha nem kapnak választ, kutassák fel maguk. Ebben legyenek kitartóak, ne adják fel. Amit én elértem most, azt bárki más is el tudja, a gondolatoknak nincsen monopóliuma.