A lisztérzékenység kutatásáért magyar orvost díjazott az UNESCO

Nehezen felismerhető, alattomos népbetegség, sok embert érint.

– Egyszerre orvos és kutató, mindkét szakma rengeteg energiát és figyelmet kíván. Melyik területet preferálja inkább?
– Mivel az emésztőszervi betegségek közül orvosként is a lisztérzékenység felismerésével, kezelésével foglalkozom jól kiegészíti a két terület egymást, hiszen így a klinikai gyakorlatban észlelt megfigyeléseket tovább lehet vizsgálni. Olyan területtel foglalkozom, ami diagnosztikusan is hasznosítható: a lisztérzékenységnél kimutatható immunreakciókkal és az azokkal az antitestekkel, amelyek a lisztérzékenység során keletkeznek. Ezek kimutatására alkottuk meg a gyorstesztet és ezt megelőzően is ezen antitesteknek elemzésével foglalkoztunk. A kialakított és tesztelt eredmények később a betegség felismerésében és kezelésében is alkalmazhatók.

– Ez a teszt már 2006 óta kereskedelmi forgalomban van, gyógyszertárakban megvásárolható, de sokan még mindig nem tudnak róla. Hogyan működik pontosan?
– A teszt lényege, hogy a vérből mutatja ki a lisztérzékenységre jellemző, transzglutamináz elleni antitesteket. Mikor a 2000-es évek első felében elkezdtem ezen dolgozni Finnországban, akkor vált ismerté, hogy a cöliákiában keletkező antitestek is ezt a molekulát veszik célba. Korábban ennek kimutatása egy hosszadalmas folyamat volt, a gyorsteszt lényege, hogy a háziorvosok, vagy akár maguk a betegek is meg tudják csinálni egy rendelőben. Hasonlóan néz ki, mint egy kis terhességi teszt, a különbség, hogy ez vérrel működik. Leolvasása nagyon egyszerű, néhány perc alatt elvégzi ugyanazt a vizsgálatot, mint korábban a laboratóriumi módszerek.

– Milyen akadályokat kellett leküzdeni a kutatás során?
– Sokat bajlódtunk a fehérje előállításával és a diagnosztikus módszerekben való alkalmazásával. Nehéz ugyanis konzerválni, enélkül pedig nem lehet a diagnosztikában alkalmazni. Mikor kiderült, hogy a szükséges fehérje a vörösvérsejtekben is nagy mennyiségben található, akkor kezdtük megvizsgálni, hogy mi lenne, ha magában vérben található vörösvértestekből szabadítanánk fel az enzimet. Ez végül sikeresnek bizonyult, így született meg a gyorsteszt.

– Miben rejlik a gyorsteszt jelentősége?
– Ez egy mérföldkő a betegség kimutatásánál, mivel a felismerése egyáltalán nem egyszerű. A tünetek nem jellegzetesek, sokszor hosszú ideig nem is jelentkeznek. A jelenlegi kutatásunk elsődleges célja, hogy megértsük a lisztérzékenység kialakulásának okát és módokat találjunk a megelőzésre.

– A megelőzés mellett a kezelés is fontos. Milyen módszerek érhetők el most a lisztérzékenyek számára és mi a jövő?
– Sajnos most az egyetlen kezelési mód a gluténmentes diéta, vagyis teljesen ki kell zárni a táplálkozásból minden olyan élelmiszert, ami tartalmaz glutént. Ilyenek a nem speciálisan lisztérzékenyek számára készült pékáruk, tészták, sütemények, gyakorlatilag minden, amiben kalászos gabonaféle található. A tüneteket ugyanis a búza, árpa és rozsfehérjék váltják ki. Jelenleg elsősorban sejtbiológiai és genetikai kutatásokat végzünk, így remélhetőleg idővel megelőzhető vagy gyógyítható lesz a betegség.

– Milyen gyakorisággal és kiknél fordulhat elő manapság ez a rendellenesség?
– A lisztérzékenységet már az ókorban is ismerték, a huszadik században is rengeteg cöliákiás esetet regisztráltak. Leginkább családokon belül öröklődik, akinek valamely családtagja lisztérzékeny, annak a kialakulási kockázat is 10-15 százalékkal magasabb. A népességszűrések azt mutatják, hogy a XXI. században is igen gyakori a betegség, a gyerekek közül minden 80. esetben mutatható ki, ezért érdemes már gyerekkorban szűrni, mielőtt komoly tünetek jelentkeznének.

Különböző immunológiai, szervi tünetek jelentkezhetnek, ha lisztérzékeny a beteg. Érinthetik a bőrt, vesét, szívet, agyat, nem csupán a bélrendszert – ahogy korábban hitték. Bár a tünetek között szerepel a hasmenés, puffadás, felszívódási zavar, gyengeség, vashiány, de előfordul fáradékonyság vagy immunbetegség is, például viszkető bőrtünetek a könyökökön és a térdeken, idegrendszeri tünet az egyensúlyzavar és az ingerlékenység. De májproblémából fakadó rendellenesség vagy csontritkulás is kialakulhat. Várandós nőknél a méhlepény károsodását is okozhatja a cöliákia.