Alattomos trükkök: így hálózza be a rák a szervezetünket

Kevesen tudják, hogy pontosan mi történik a testünkben, amíg az egészséges sejtből halálos daganat lesz.

A beteg sejtek megváltoztatják a külsejüket, így az immunrendszer nem ismeri fel azokat. A rákos sejtek véredényeket hoznak létre az optimális oxigén- és táplálékellátás érdekében. A tumor belenő az egészséges szövetbe és elpusztítja azt. A daganat továbbá a saját vérellátó rendszerén át csatlakozik a vérkeringésbe, és azon át eljuttatja a rákos sejteket a test más részeibe és ott áttéteket (metasztázisokat) hoz létre.

Pont az különbözteti meg a rákos daganatokat a jóindulatú daganatoktól, hogy nemcsak kiszorítják az egészséges szöveteket, hanem el is pusztítják azokat és áttéteket hoznak létre. Egy sejt első DNS-mutációjának és a megfigyelhető daganat létrejöttének ideje között évek, évtizedek múlhatnak el. Otmar Wiestler ezt így magyarázza: „Akkor beszélünk rákról, ha egy daganat rosszindulatú. Ez azt jelenti, hogy kitör a környezetéből, invazív a szomszédos szövetekkel szemben és gyakran hoz létre áttéteket távoli szervekben.”

Egyes rákfélék különösen agresszíven, rendkívül gyorsan fejlődnek a fiatal szervezetben. És mindig így zajlik le a folyamat, ha a rákos sejt már nincs azon szövetek környezetében, ahonnan származik. Otmar Wiestler kihangsúlyozta: „Minél távolabb kerül a rákos sejt eredeti környezetétől – a tudósok ezt dedifferenciációnak nevezik –, annál agresszívebben növekszik. Ennek oka, hogy ezek a sejtek elveszítik azon képességüket, hogy engedelmeskedjenek a szövet jelzéseinek, amelyek növekedésüket egészséges feltételek mellett ellenőrzés alatt tartják.

A test azon mechanizmusok segítségével létezik, amelyek megakadályozzák az ellenőrizetlen sejtosztódást, és segítik a sejtek megújulását. Az úgynevezett tumorelnyomó gének felelnek azért, hogy egy defektes sejt ne tudjon tovább osztódni, valamint irányítják a sejtek „javítását”, illetve, amennyiben az nem sikerül, kiadják az önmegsemmisítésről (apoptózis) szóló utasítást. Az onkogének a sejtek szaporodását (proliferáció) segítik és szabályozzák. A kiindulópont a rákos daganat fejlődéséhez az esetleges változás egy ilyen őrző génben. Például ha az önmegsemmisítésről szóló parancs a mutálódott sejtben már nem működik, akkor az a végtelenségig élhet és szaporodhat.

A rákkutatás ismeri azokat a folyamatokat, amelyek révén az egészséges sejtből rákos lesz. A karcinogenezis magyarázatának különböző modelljeit állították fel: a gyulladásos folyamatok, az immunrendszer gyengeségei vagy a tumorőssejtek a legkiemelkedőbb jelöltek.

A legújabb tudományos elmélet szerint nem minden ráksejt jelent halálos veszélyt, csupán egy kisebb számú rákőssejt, amely a betegséget kiváltja és felgyorsítja. Ezen modell alapja az a tapasztalat, hogy sok daganat visszanő, amikor már úgy látszott, hogy a sugár- vagy a kemoterápia legyőzte. Ez akkor lehetséges, ha a terápiát a rákőssejtek túlélték, és új rákos daganat alapjait képezhetik.

Otmar Wiestler rákkutató úgy véli, hogy nincs egyetlen behatárolható ok, a rák több kockázati tényező együttes hatására jelenik meg és fejlődik: „Sokféle rákról tudjuk ma már, hogy eredetük a degenerált őssejtekre vezethető vissza. Gyulladásokat okoznak és a bioreaktív tényezők egész özönét szabadítják fel, amelyek a sejtek növekedését is befolyásolják. Ezenkívül tudjuk azt is, hogy a rosszindulatú daganatok hatnak az immunrendszerre, hogy a test védekező mechanizmusai ne támadják azokat.”

Függetlenül attól, hogy a sejtek rendben működnek és helyes genomot adnak tovább, a véletlen is közreműködik abban, hogy rosszindulatú rákos sejtté válnak. Mindenesetre az életmód – az általános kockázat mellett – nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy a rákos megbetegedés valószínűsége magas legyen. Ha valaki dohányzik, vagy gyakran és sokat napozik, több mutációt gyűjthet, mint az, aki kerüli ezeket. És akkor még meg kell említeni a rák öröklődését. „Az összes rákos megbetegedés mintegy öt százaléka örökletes. A vastagbélrák, a mellrák és a petefészekrák egyes fajtáinak génjeit már ismerjük. A genetikai tényezőt azonban más daganatos megbetegedéseknél is figyelembe kell venni” – magyarázta Otmar Wiestler. A daganatos megbetegedések 50 százaléka azonban az életmódnak, mindenekelőtt a dohányzásnak és a testmozgás hiányának, valamint más külső tényezőknek, így a különböző gyulladásoknak a számlájára írható.