Arora véleménye szerint a tizennégy hónap meglehetősen korainak tűnik a leszoktatáshoz, a nem ipari emberi társadalmakban ugyanis általában 2,5 éves korig szoptatták a gyermekeket.
Louise Humphrey, a londoni Természettörténeti Múzeum antropológusa úgy ítélte meg, hogy egyetlen fog vizsgálatából nehéz általános következtetéseket levonni. Mindazonáltal elképzelhetőnek tartja, hogy a neandervölgyiek valóban korábban szoktatták le csecsemőiket az anyatejről, mint a mai ember ősei, méghozzá azért, hogy rövidebb időn belül újra – vagyis gyakrabban – szülhessenek. De lehetségesnek tartja azt is, hogy a szóban forgó csecsemő anyja váratlanul meghalt vagy megbetegedett.
Rászorultak a támogatásra
Az antropológus meglátása az, hogy mindkét változat alapvető kihatással lehetett a neandervölgyiek társadalmi szerkezetére. Egy fészekalja gyerekről gondoskodó anya bizonyosan rászorult családja és környezete támogatására, ami arra utalhat, hogy a közösség tagjai rendszeresen segítettek egymásnak. Ha pedig a leszoktatás az anya betegsége vagy halála miatt történt, akkor az árván maradt kicsit valószínűleg a nagyobb testvérek vagy rokonok nevelték fel (a fog egy nyolcéves gyereké volt).
A leszoktatási idő több szempontból is befolyásolja a demográfiai folyamatokat, beleértve a szülések közötti idő hosszát is – húzta alá Holly Smith, a Michigani Egyetem ősembertani kutatója, hozzáfűzve, hogy az utóbbi főleg a népességnövekedés ütemére van hatással.
