Hogy a díjazottak munkásságának lényegét (legalább elemi szinten) megértsük, érdemes áttekintenünk az anyag halmazállapotait. Bár az atomok viselkedését végső soron minden halmazállapotban (fázisban) a kvantummechanika törvényei vezérlik, a köznapi életből is ismert hőmérsékleti tartományban e hatást elfedik a részecskék véletlenszerű mozgásai, rezgésük. Ahogy azonban végletesen lehűtjük az anyagot, és közelítünk az abszolút nulla fokhoz (mínusz 273 Celsius-fokhoz), mintha egy más világba csöppennénk, és a kvantummechanika működése szemmel láthatóvá válik – írja a Nobel-bizottság a díjazás alkalmával publikált tanulmányában.
Extrém alacsony hőmérsékleten az anyagon belüli súrlódás gyakorlatilag megszűnik. Így a szupravezető anyagokban az elektronok akadálytalanul száguldhatnak, a szuperfolyadékokban pedig az örvények megmaradhatnak az idők végeztéig, hiszen súrlódás híján nincs, mi megállítsa őket. A furcsaságok csak sokasodnak, ha ezekből az anyagokból olyan vékony filmeket képezünk, amelyek szinte egyetlen atomnyi vastagok.
Az elmúlt évtizedekben a világ anyagfizikai laborjaiban már rengetegféle szuperfolyadékot, filmszerű szupravezetőt és mágneses tulajdonságokkal bíró anyagot előállítottak, és intenzíven vizsgálják őket napjainkban is. A köznapi életben soha nem látott tulajdonságaik egy (nem is olyan távoli) napon valószínűleg megújítják mindazt, amit ma az elektronikáról tudunk.
