Lambertini kifejtette, az egyre nagyobb méreteket öltő, kizsákmányoló halászat idővel könnyen megfoszthatja az embereket egy alapvető élelmiszer- és bevételi forrástól. A túlhalászat, a tengeri élőhelyek elpusztítása és az éghajlatváltozás az egész emberiséget érintő következményekkel jár. Ezek leginkább azokat a szegény közösségeket sújtják, amelyeknek elsődleges megélhetési forrása a tenger.
Azonban ez még nem egy megállíthatatlan folyamat; az óceán megújuló erőforrás, képes ellátni a következő generációkat, ha hatékonyan kezelik a fennálló problémákat. A WWF jelentésében a szerzők kifejtették azt is, milyen módszerekkel tudják a kormányok, a vállalatok és a közösségek megvédeni az élő óceánokat. „A legfontosabb intézkedések közé tartozik a természetes tengeri élőhelyek megóvása és »újjáépítése«, a felelősségteljes fogyasztás és a fenntarthatóság előtérbe helyezése” – írták.
Érdemes megjegyezni, hogy a világalap tájékoztatása szerint még ebben a hónapban az ENSZ égisze alatt nemzetközi megállapodás születhet az úgynevezett 2030-as fenntartható fejlődési menetrendről, amelyben első helyen szerepel a szegénység csökkentése és az élelmiszer-biztonság növelése. Ennek közvetlen hatásai vannak az óceánok állapotára is.
A szervezet úgy véli, létfontosságú, hogy az említett fejlesztési célok megvalósítása és a menetrend politikai és pénzügyi lebonyolítása során kiemelten vegyék figyelembe az élőhelyek pusztulását, a túlhalászást, az illegális halászatot és a tengerszennyezést, mielőtt túl késő lenne.
