A Közép-Afrikából szétszéledő törzsek számára kézenfekvőbb lett volna egyenesen keresztülvágni a sivatagon, amely azonban a Föld egyik legszárazabb térségeként rendkívül nehéz, embert próbáló terep. Az ősi „zöld folyosók” mindazonáltal megoldást kínálhatnak a dilemmára, hiszen elegendő táplálékot és vizet biztosíthattak a vándorló hordáknak. Ráadásul régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a Szaharában valaha települések léteztek, alátámasztva azt a feltételezést, hogy az ősi folyók lényegesen nagyobbak voltak a maiaknál, és mindig lehetett bennük víz.
A kutatás vezetője megemlítette, hogy az Irharharnál végzett ásatások során találtak olyan kőszerszámokat, amelyek abból az időszakból származnak, amikor a Homo sapiens ősei elindulhattak hódító vándorútjukra. Coulthard nem zárta ki, hogy mélyen a homok alatt, a másik két folyó mentén is feltárhatnak hasonló leleteket.
