Károly 1740-ben bekövetkezett halála után így elvileg biztosítva voltak az uralkodás feltételei, a gyakorlat azonban másként festett. Az egyezmények dacára sem Franciaország, sem Bajorország, sem Poroszország nem ismerte el Mária Terézia jogait, így kirobbant a nyolc évig tartó osztrák örökösödési háború. Ennek végén a béke elismerte a Pragmatica Sanctiót, az uralkodónő megtartotta trónját, de birodalma egyik leggazdagabb tartományát, Sziléziát át kellett engednie II. Frigyes porosz királynak.
A magyar rendek a Pragmatica Sanctio 1723-as megszavazásával elfogadták, hogy a Habsburg-ház leányágon is örökölheti a magyar trónt s hogy az ország el nem választható módon kapcsolódik a dinasztiához és a birodalomhoz. A döntés lett az alapja az 1867-es kiegyezésnek is, így újabb kétszáz évig, az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig összekapcsolta Ausztria és Magyarország sorsát.
