A szülőknek és a haláltól szorongó felnőtteknek jelenthet segítséget a következő két könyv, mely közelebb visz minket a felfoghatatlan misztikumhoz:
Singer Magdolna: Boldogan éltek, míg meg nem haltak
Polcz Alaine: Meghalok én is?
– Például az, hogy feljutunk a mennybe, ahol egy másik világ van, és mindenki boldog, ez jó válasz lehet?
– Ez is jó válasz lehet, vagy az, hogy újjászületünk, és a halál az élet velejárója. Meg a szívünkben mindig ott lesznek azok, akik elhunytak, és örökre emlékezni fogunk rájuk, szeretjük őket. Nagyon fontos, hogy az ilyen kérdéseket komolyan vegyük, és azért nagyjából olyan választ adjunk, amiben mi is hiszünk. A felnőttek egymás között is nehezen beszélnek a halálról, mindenki másban hisz, és mindenki különböző sebeket hordoz az elvesztéssel, a gyásszal kapcsolatban, tehát ez tényleg nem egyszerű dolog. Segít azonban, ha más felnőttekkel is merünk beszélni a témáról.
– Sokan próbálják lerázni a gyereket, és azt válaszolják, hogy ehhez még kicsi vagy, ne gondolkozz ilyesmin!
– Igen, pedig sajnos ez is komoly károkat okoz. Ilyenkor általában a felnőttnek is problémát okoz a kérdés, fél tőle, vagy talán maga sem tudja, mit gondol az egészről, így tulajdonképpen képtelen normálisan beszélni erről a gyermekével. A legfőbb baj, hogy ilyenkor a szülő tabusítja a témát, a kicsi azt érzi, hogy erre nem szabad gondolnia, meg hogy ez olyan félelmetes dolog, hogy még anya vagy apa sem akar róla beszélni. Ettől szorongani fog a gyermek, ráadásul egyedül is marad a démonaival, hiszen a szüleire nem számíthat. Az egészséges fejlődés szempontjából létfontosságú, hogy a családban legyen egy olyan szabad légkör, amiben a gyerek felteheti a kérdéseit bármiről, és azokra megnyugtató válaszokat is kapjon, természetesen a korának megfelelő körítésben és mennyiségben.
– Tehát ne akarjuk négyéves kislányunkra rázúdítani a halálról alkotott összes gondolatunkat. Mégis, hol a határ, mennyit mondjunk el neki?
– A gyermekeknek remek önvédelmi rendszerük van, ha túl sokat beszélünk a dologról, az már inkább rólunk szól, és a pici valószínűleg unni fogja már a végén, vagy csak jobban megzavarjuk. A visszakérdezés remek dolog, hogy ő mit gondol az egészről. Ebből megtudhatjuk, milyen mélységben foglalkoztatja a kérdés, magában milyen utat járt be eddig a témával kapcsolatban. De az is jó, ha egyszerű, megnyugtató válaszokat adunk, egészen addig, amíg a gyerek kérdezget. Ha már nem kérdez tovább, akkor megkapta a számára feldolgozható, megfelelő válaszokat.
