Minderre úgy képesek a varjúfélék, hogy agyuk mérete, súlya a töredéke a majmokénak. A kutatók ezért úgy gondolják, hogy az abszolút agyméretnél fontosabb az intelligencia szempontjából az agyi idegpályák lefutása és az agysejtek sűrűsége. Más tudósok egyenesen odáig mennek, hogy intelligenciájuk alapján a varjúféléket „tollas emberszabásúaknak” kellene nevezni.
A madarak butaságáról alkotott tévhitet látszólag alátámasztotta az, hogy ők nem rendelkeznek nagyagykéreggel, amely az emlősöknél a legmagasabb rendű agyfunkciókért felelős. Csakhogy azóta kiderült, írja a Guardian, hogy a madarak erre a célra egy másik agyrészt, az úgynevezett palliumot fejlesztették ki az evolúció során. Tehát a madarak agya máshogy épül fel, mint az emlősöké. Mégis szinte ugyanolyan hatékonyan képesek a klasszikusan magas intelligenciát feltételező feladatokat végrehajtani, amelyekben új dolgokat kell tanulni, és ezt az új tudást kreatívan alkalmazni a problémák megoldására.
Az intelligenciának ezer arca van, így nem lehet kijelenteni, hogy egy állat (vagy egy ember) általánosan intelligens mindenben. Mindannyian ismerünk embereket, akik rendkívül rátermettek valamilyen gondolkodást igénylő területen (például az atomfizikában vagy a titkosírás megfejtésében), a hétköznapi életben, a szociális kapcsolatokban pedig csak bukdácsolnak. Ők intelligensek is meg nem is. Az állatoknál ugyanez a helyzet: ugyanaz az állat, amelyik profi egy kísérletben, simán elhasalhat egy látszólag egyszerűbb másikban.




