Ed Stone, a Voyager-csapat és a kaliforniai műszaki egyetem, a Caltech tudósa most azonban megerősítette az Iowai Egyetem tudósainak a Science tudományos folyóiratban újabb adatok alapján megjelenő eredményét, amely szerint az űrszonda 35 évi utazás után 2012 augusztusában elhagyta a Naprendszert.
„Most, hogy új, perdöntő adataink vannak, úgy véljük, ez az emberiség történelmi lépése a csillagközi térbe” – fogalmazott Ed Stone, aki szerint a NASA Voyager-csapatának időre volt szüksége ahhoz, hogy elemezze és értelmezze az újabb megfigyeléseket.
„Most azonban már meg tudjuk válaszolni a mindannyiunk által feltett kérdést, miszerint ott vagyunk-e már? Igen, ott vagyunk” – idézte a tudóst a DPA német hírügynökség, amely megjegyezte, hogy Stone nem szerepel a Science friss számában megjelent tanulmány írói között, a cikket Don Gurnett, a NASA Voyager-projektjének méréseiben közreműködő Iowai Egyetem kutatója jegyzi vezető szerzőként.
A Voyager–1 1977. szeptember 5-én indult útnak, testvére, a Voyager–2 két héttel korábban. Az ikrek tudományos célja Naprendszer külső bolygóinak – a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak – a megfigyelése volt. Eredeti küldetésüket 1989-ben befejezték, de azóta is száguldanak tovább.
A frissen elemzett adatok szerint a Voyager–1 2012-ben valóban elhagyta a Naprendszert – ahogy azt tudósok egy része már korábban is állította. Az űrszonda 60 ezer kilométer per órás sebességgel száguld, jelenleg mintegy 19 milliárd kilométerre jár. A rendkívüli távolság miatt az általa küldött rádiójelek több mint 17 óra alatt teszik meg az utat. (A valamivel lassabban és más irányban haladó Voyager–2 manapság 15 milliárd kilométerre van a Földtől, de korábbi indításának köszönhetően ő a leghosszabb ideje folyamatosan üzemelő űrszonda.)
Tudósok a Voyager–1 által 2012 augusztus végén küldött adatok elemzésekor lettek figyelmesek arra, hogy drasztikusan csökkent a Nap által generált töltött részecskék száma, ugyanakkor a csillagközi részecskék száma hozzávetőleg 10 százalékkal nőtt. E két tényező alapján már akkor sokan úgy vélekedtek, hogy a Voyager–1 átlépett a csillagközi térbe, voltak azonban, akik azt hangsúlyozták, hogy mivel az űrszondát körülvevő mágneses tér orientációja nem változott, a Voyager–1 még mindig a Naprendszer fennhatósága alatt áll.
A részecskesűrűség mostani perdöntő meghatározását csak újabb – idén áprilisból és tavaly októberből származó – mérési adatok tették lehetővé. Az eredmény: a részecskesűrűség megfelel a csillagközi térben vártaknak.
Donald Gurnett szerint egyértelmű, hogy a Voyager 1 áthaladt a napszelet a csillagközi széltől, a csillagközi gáz atomjaitól, részecskéitől elválasztó heliopauzán.
„Vélhetően 2012 augusztusában” – fogalmazott. A Naprendszer határát ezek alapján a Naptól hozzávetőleg 18 milliárd kilométerre lépte át, ami a Nap és a Föld közötti távolság mintegy 121-szerese. Bár a heliopauzán túl már valóban a csillagközi tér található, a Nap gravitációs ereje még hosszan érezteti hatását.
John Grunsfeld, a NASA tudományos igazgatóságának vezetője emlékeztetett arra, hogy a Voyager olyan helyeken jár a világűrben, amelyeket előtte még egy szonda sem ért el.
„Ez egyike a tudománytörténet legjelentősebb vívmányainak” – jegyezte meg. Ahogy a szerkezet előrenyomul a csillagközi térben, új fejezetet nyit a tudományos álmokban és az emberiség vállalkozásaiban.
A Voyager–1 várhatóan 2020-tól egyre nehezebben tudja majd biztosítani energiaellátását, 2025-re pedig teljesen kifogy az őt működtető radioaktív plutóniumból. Kozmikus útja azonban ezt követően sem ér véget, és több mint 38 ezer év múlva halad el a következő csillag, a gyengén fénylő AC+79 3888 katalógusjelű nap mellett a Kis Medve csillagképben.
Arra a legkevésbé sem valószínű esetre, ha idegen civilizációk találkoznának a földi hírvivővel, a Voyager-ikrek egy-egy arannyal bevont lemezt visznek magukkal. A korong címe A Föld hangjai. A lemezhez lemezjátszót, ahhoz pedig használati utasítást is mellékelt a NASA 1977-ben.
