Ian Garrick-Bethell, a Santa Cruzban lévő Kaliforniai Egyetem munkatársa és csoportja kiszámolta, milyen hatása lehetett a korai Hold alakjára a rotációs és az árapályerőnek.
A Nature című szaklapban bemutatott tanulmányuk szerint saját forgása és a Föld árapályereje okozta a Hold citromalakját. Az alakváltozás akkor következett be, amikor az égitest vékony külső kérge alatt még többnyire folyékony volt. A Földdel való interakció hatására pedig enyhén elmozdult saját tengelyén.
„A Földről, a Marsról és más égitestekről tudjuk, hogy alakjukat saját tengelyük körüli forgásuk idézte elő. Ha egy vízzel töltött ballont elkezdünk pörgetni, az egyenlítőjénél kezd kidomborodni, ehhez hasonló a jelenséget tapasztalhatunk a Föld esetében is” – fejtette ki Garrick-Bethell.
A szakértő szerint ez azonban nem ad teljes magyarázatot a Hold „meglepően torz” alakjára. „Nagyon lassan forog és nagyon távol van a Földtől ahhoz, hogy a mai árapályerő idézze elő a formáját” – véli a kutató.
Garrick-Bethell magyarázata szerint négymilliárd évvel ezelőtt, amikor a Hold a korai Föld és egy bolygószerű égitest monumentális összeütközése során keletkezett törmelékből létrejött, még sokkal közelebb volt a Földhöz, tehát erősebben hatott rá az árapályerő. Ráadásul maga a Hold is sokkal gyorsabban forgott akkoriban.
Árapályjelenséget minden egymáshoz közeli égitest gyakorol egymásra. Árapálynak, más szóval tengerjárásnak hívjuk a tengerek vízszintjének a közeli égitestek gravitációs hatása következtében fellépő ingadozását. A gravitációs vonzás okozta jelenség nemcsak a vizeken mutatható ki, hanem a szárazföldön is. Természetesen utóbbi esetekben a jelenség amplitúdója sokkal kisebb, mint a tengereken, ezért korántsem olyan könnyen megfigyelhető.
A szárazföldön mérhető árapályjelenséget szilárd tengerjárásnak nevezi a tudomány. Mivel a gravitációs hatás kölcsönös, ezért árapályjelenség a Holdon is fellép. Bár a szilárd felszínen ez nem látható, száraz tengerjárásként mérésekkel kimutatható.
A kutató szerint számos érdekes dolog történhetett, amikor a Hold még nagyon forró volt és így könnyen változott az alakja. Amikor kialakult, folyékony kőzet volt. Lehűlve külső kérge megszilárdult, és ezen a sűrű óceánon úszott. A Föld gravitációs ereje pedig árapályt idézett elő a Holdon, ami „húzni-vonni kezdte azt a vékony külső kérget”, így befolyásolva alakját.
