A képek napnyugta után fél órával készültek, s a felvételeken egyértelműen látszanak a porkilövellések (jetek) az úgynevezett Maat-tartomány területén. A tudósok ugyanis az üstökös felszínén a talaj típusától függően 19 régiót különböztetnek meg, amelyeket fáraók és egyiptomi istenek után neveztek el. A fura alakú égitest „fejrészén” lévő terület Maat, az igazságosság és a rend istennőjének nevét viseli.
A projekt OSIRIS-csoportja a jelenséget azzal magyarázza, hogy egyre jobban felmelegszik az égitest, ahogy a Naphoz közelít – olvasható a PhysOrg hírportálon.
Mint Holger Sierks, az OSIRIS-program vezető kutatója, a Max Planck Naprendszer-kutató Intézet (MPS) tudósa elmondta, csak a legutóbbi időben kezdték észlelni az éjszakai porkitöréseket, ezt megelőzően az anyagkilövelléseket kizárólag az üstökös napsütötte régióiban regisztrálták. Az eddigi egyetlen kivételt a március 12-én hajnalhasadáskor észlelt porkitörés jelenti.
„Az éjszakai jetek az üstökösmag növekvő aktivitásáról tanúskodnak” – magyarázta Holger Sierks. A felvételek készítésekor az égitest 270 millió kilométerre volt a Naptól, ám ahogy közeledik a központi csillagunkkal augusztus közepére „tervezett” randevú, a sugárzás egyre intenzívebb lesz, s egyre emelkedik az üstökös megvilágított területeinek felszíni hőmérséklete.
Az első vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az üstökösmag valamiképp képes a felszín alatt egy bizonyos ideig tárolni a hőt. „Míg a felszín hirtelen lehűl az éj beállta után, a talaj belső rétegeinek hőmérséklete hosszabb ideig sem csökken” – fogalmazott az éjszakai jeteket vizsgáló Hszian Si, az MPS kutatója.
Mint kifejtette, a korábbi amerikai üstökösszondák, így a Stardust és a Deep Impact felvételein is megfigyeltek éjszakai porkitöréseket, ám csak az OSIRIS nagy felbontású felvételei teszik lehetővé a jelenség részletes elemzését.
