Óriási óceán rejtőzhet „Plútó szíve” alatt

A víz az élet lehetőségét is felveti.

A Nature című tudományos lapban megjelent kutatások eredményei szerint ezzel a felfedezéssel a Plútó is felkerülhet a Föld mellett a Naprendszer föld alatti óceánokat is tartalmazó világainak egyre növekvő listájára, néhány ilyen óceán pedig akár életnek is otthont adhat.

A Plútó valószínűleg jeges-latyakos óceánja 150-200 kilométerre a törpebolygón lévő, teljesen kráter nélküli jégfelszín, a Szputnyik-síkság (Sputnik Planum) jeges felszíne alatt található, mélysége 100 kilométer – mondta el Francis Nimmo, a Santa Cruz-i székhelyű Kaliforniai Egyetem tudósa.

Richard Binzel, a Massachusettsi Műszaki Egyetem bolygókutatója szerint mivel az óceánban olyan sok a jég, nem valószínű ott az élet. De hozzátette: óvatos, és „soha nem használja azt a szót, hogy lehetetlen”.

A folyékony vizet az élet egyik elengedhetetlen feltételének tartják a kutatók.

A felfedezést azon felvételek és adatok elemzésekor tették a szakértők, amelyeket a NASA New Horizons nevű műholdja készített a Plutóról és holdjáról, a Charonról 2015 júliusában.

A Plútó felszínén megfigyelt egyik legmarkánsabb struktúra a Szputnyik-síkság, amely világos színe és formája miatt a New Horizons képein a „Plútó szíveként” vált ismertté. A kutatók szerint a síkság egy becsapódás után keletkezett medence, amely a Naprendszer korai szakaszában, több mint négymilliárd éve jöhetett létre. Akkor csapódhatott be egy nagyobb égitest és hagyta hátra az ezer kilométer hosszú krátert, amely később a kisbolygó geológiai aktivitása hatására egy 1300 kilométer hosszú és 900 kilométer széles ovális formává alakult.

A jeges óceán léte lehet az egyetlen magyarázat arra a jelenségre, hogy a „Plútó szíve” mindig a Charonnal ellentétes oldalon található. Annak valószínűsége, hogy ez a véletlennek köszönhető, öt százalék alatt van – véli Binzel.

A Charon és a Plútó egymás körül keringenek, miközben kölcsönösen hat rájuk a centrifugális és a vonzóerő. A jeges óceán a holddal ellentétes oldalon egyfajta ellensúlyként hat.

A New Horizons űrszonda 2006. január 19-én startolt a New Frontiers program első küldetéseként, és azért repült el a Plútó mellett, hogy adatokat gyűjtsön a törpebolygóról és holdjairól. A hét tudományos műszere által gyűjtött adatokat 2015 szeptembere óta folyamatosan továbbította a Földre. Októberig több mint 50 gigabitnyi adatot juttatott el a John Hopkins Egyetemen lévő laboratóriumba.

Az űrszonda a törpebolygó és holdjai összetételéről gyűjtött információt, nagy felbontású felvételeket készített róluk, vizsgálta a napszelet és a mágneses mezőket, tanulmányozta a Plútó légkörét, és pormintákat vett.