A Tejútrendszeren kívüli galaxisokból érkezik kozmikus sugárzás

Eddig úgy hitték, a kozmikus sugárzás a Tejútrendszer központjából érkezve éri a Földet.

MTI
2017. 09. 22. 16:36
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy nemzetközi együttműködés eredményeképpen tizennyolc ország négyszáz kutatója mutatta be a Science című tudományos lapban azt az térképet, amely megmutatja, honnan érkeznek a nagyon nagy energiájú részecskék.

„A felfedezés segít megérteni, hogyan alakult ki univerzumunk, a Tejútrendszer és más galaxisok” – mondta Karl-Heinz Kampert szóvivő, a németországi Wuppertali Egyetem munkatársa.

A kozmikus sugárzás a Földön kívülről származó nagy energiájú részecskékből áll. Előfordul benne elektron, proton, gammasugárzás és rengetegféle atommag. Minden galaxis az atommagok rá jellemző elegyét küldi ki az űrbe sugarak formájában.

A kutatók képesek megállapítani a sugárzás összetételét és azonosítani a galaxisokat speciális kozmikus „ujjlenyomatuk” alapján. A Föld naprendszerének közepén lévő Nap alacsony energiájú kozmikus sugarakat, napszelet bocsát ki.

Mivel elektromosan töltöttek, az alacsony energiájú részecskéket eltereli a mágneses mező, ahogy áthaladnak az űrön. Emiatt a kutatók nehezen állapítják meg eredetüket, mivel a részecskék egyenletesen szétterjedve érkeznek a Földre, hasonlóan ahhoz, ahogyan a fény áthalad a ködön. A nagyon magas energiájú részecskéket nem olyan könnyű elterelni haladási útvonalukról, emiatt könnyebb megállapítani eredetüket. Sajnos nagyon ritkák: évszázadonként focipálya méretű területenként egyetlen részecske érkezik a Földre.

Az Argentínában lévő Pierre Auger Csillagvizsgáló biztosította az adatokat a kutatáshoz. Ez az obszervatórium elég nagy ahhoz, hogy elegendő információt gyűjtsön arról, mely irányból érkeztek a részecskék. A tízéves kutatási periódusban a csillagvizsgáló 30 ezer ultramagas energiájú részecskét regisztrált. A csillagvizsgálót 1600 részecskedetektor-állomás alkotja, melyek egy több mint 3000 négyzetkilométeres területen helyezkednek el. Minden állomás fel van szerelve egy 12 tonna vizet tartalmazó tartállyal és egy detektorral, amely képes észlelni, ha egy nagyon magas energiájú részecske áthalad a vízen. Egy GPS-adóvevő pedig megállapítja a részecske érkezésének irányát.

Ugyanakkor, bár sikerült megállapítani a magas energiájú részecskék érkezésének irányát, pontos forrásuk egyelőre felfedezetlen.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.