Szúrja a szemét a székelykapu Újpest balos többségének

Hetek óta egy székelykapu borzolja a kedélyeket Újpesten, amit Csíkszentgyörgy adományozott a kerületnek, amelynek az előző, fideszes többségű vezetés már ki is jelölte méltó helyét.

Hidas, 2015. május 9. Az õsök tiszteletére állított székely kapu avatása Hidason 2015. május 9-én, a bukovinai székelyek Hidasra településének 70. évfordulóján. MTI Fotó: Sóki Tamás Fotó: MTI

Nekünk tragédia, nekik ünnep.

Nekünk ajándék, nekik trójai faló, tomboló nacionalizmus és fideszes ármánykodás. Nekik az összetartozásunk merénylet az internacionalizmus szent forradalma ellen. Ők a reakciós magyarkodás árnyékát látják tornyosulni a Csíkszentgyörgytől ajándékba kapott székelykapu mögött. Mi valami egészen mást. Ami viszont első látásra meglepőnek tűnhet, hogy az újpesti jobbikosok úgy lapulnak az üggyel kapcsolatban, hogy az még a híresen bátortalan nyúlpopuláció legapróbb termetű, legfélősebb természetű tagjának is a becsületére válna. De csak első látásra.

A Jobbik ugyanis egy olyan szakadék szélén egyensúlyozik, ahonnan bármelyik irányba lezuhanhat. Az egyik oldalra azért, mert a kevés megmaradt jobboldali szavazójuk nagyon nem venné/veszi jó néven, amikor beállnak a Wass Albertet nácizó, a Szent István-szoborral vagy a székelykapuval problémázó balliberális pártok mögé. A másik oldalra pedig azért, mert az összellenzéki összefogás vezetői elvárják az egykori radikálisoktól, hogy ilyenkor csendben maradjanak.

Az alig mérhető támogatottságú, jelenleg a pártszakadás felé tartó jobbikos politikusok ezért inkább csöndben maradnak – most is –, nehogy új liberális barátaik feddőn felemelt mutatóujjaikkal találják szembe magukat, ezzel kikerülve a jól jövedelmező buliból, az összefogásból. Ahhoz is némán asszisztálnak, hogy az önkormányzat két szavazást is indított a székelykapuról. Nem zavarja őket, hogy új szövetségeseik ezzel az akciójukkal újfent magyart uszítanak magyarra.

Ami azért különösen beszédes, mert hét végén választ új elnököt és elnökséget a Jobbik. A jelenlegi Jobbik, amely nap­jainkra a megélhetési politikusok gyűjtőhelyévé vált. Egy olyan párt tagsága fogja szombaton kijelölni a vezetőit, amelyet többszörösen elárultak, cserben hagytak és kilóra eladtak, folyton 180 fokos fordulatokra kényszerítettek. A pártban már alig maradt valaki. Aki meg maradt, csak felveszi a júdáspénzt, és/vagy befogja az orrát, illetve lelkesen, nagyokat szippantva szagolja Gyurcsány Ferencné émelyítő parfümjét. Nem szól, mert nem szólhat, ha a szövetségesei Wass Albertet, Szent Istvánt vagy a kereszténységet gyalázzák. Kuss a neve, mert különben ugrik a bizottsági hely, oda a busás fizetés.

A Jobbiknak lelkesen kell tapsolnia ahhoz is, hogy a liberalizmus egykori őréről, a néhai SZDSZ bábfigurájáról, Göncz Árpádról neveztek el egy metrómegállót, s hogy a 2006-ban brutálisan összevert ártatlan emberek gyalázatára Karácsony Gergely sorra a Gyurcsány-korszak bukott politikusait hozza vissza a városházára. Jakab Péterék hiába hazudják, hogy nem adták fel jobboldali identitásukat, a vak is látja, hogy mi történik. Látja mindenki, hogy a DK-sok diktálnak Újpesten is. Az erdélyi magyarokat gyűlölő Gyurcsányék osztják ki a parancsokat, ők mondják meg, hogy meg kell akadályozni a székelykapu elhelyezését. A tisztújításra készülő Jobbik és médiája pedig szalutálva teljesíti Gyurcsány parancsát.

Őrület.

Mi csak azt reméljük, hogy a zsidózó Szávay István és a Gyurcsánnyal egy színpadon esküdöző Jakab Péter, miután végleg tönkretették és öt százalék alá vitték a Jobbikot, végre örökre eltűnnek a süllyesztőben. És persze azt is, hogy az új újpesti balos vezetés abbahagyja ezt az ocsmányságot, és nem az erdélyi magyarok elleni gyűlöletkeltésre használja fel a csíkszentgyörgyiektől kapott míves ajándékot.