A Vas utca mágikus erőtere

A Niedermüller Péterek kikövezte úton hatszáz ,,rémisztő képződményt” jelentő zeneiskoláson átgázolva tűzték ki lobogóikat.

Niedermüller Péterről nevezte el a Mi Hazánk Mozgalom a díját Fotó: Balogh Zoltán Forrás: MTI/Balogh Zoltán

Uri Geller bűvész kanalakat hajlított, a Vas utca mágneses erőtere lelkeket. A varázslat észrevétlenül, évtizedeken át mesteri ügyességgel volt kivitelezve. A közönség, az SZFE megbabonázott diákjai nyilatkoztak, szalagoztak, barikádoztak, mikor mire volt szükség. De 2021-re a hely vonzása taszítássá változott, amikor a liberális hegemónia mellé belépett és helyet kért a konzervatív, patrióta szellemű művészképzés. A helyet átkaroló nyákos polip karjai nehezen engedtek szorításukból. A színész- és filmes képzés Vas utcai bástyája – védőinek az internacionalista eszme iránti töretlen hűsége ellenére is – elesett.

A barikád free eszefés hősei most a Vas utcában gyászolják egykori dicsőségüket. Köldökzsinórjukat elvágták, és ez a rendszerváltás előtti ,,dicső” múltjuk jelenünkig ívelő jogfolytonosságának megszűnését jelenti, amely a Klubrádió állítólagos elhallgatásának kínjával felérően kínzó és fájdalmas lehet nekik. A szocialista embertípus művészi képzésének nyilvánvaló, a 2021-es év hazai demokráciájában létező anakronizmusa mégsem tántorítja el barikádjuk hős védelmezőit ezen tény ellenére vallott meggyőződésük sulykolásától, a szándékuk szerinti változatlanság érvényesítésétől.

A Niedermüller Péterek kikövezte úton hatszáz ,,rémisztő képződményt” jelentő zeneiskoláson átgázolva tűzték ki a fényes szellők által fújt lobogóikat a Damjanich utca harc nélkül elfoglalt, ellenben nem nekik hangszigetelt főhadiszállására.

Lehet, hogy rájöttek, a hangszigetelt szobákból nem hallatszik messzire a permanens forradalmuk hangja, de az is lehet, hogy hírnök érkezett hozzájuk pihegve, vélhetően az álruhás, három T-s Lendvai Ildikó, hogy nagyobb a politikai kár, mint beköltözésük haszna. Így megdicsőülve önnön, de irányított nagylelkűségüktől, szinte azonnal kifejezték szolidaritásukat az imént még kiebrudaltakkal, és új fellegvár keresésére indultak vállt vállnak vetve, a pártkongresszusokon és a KISZ-vezérkarában szocializálódott legendás, agg mestereikkel és egyéb megbabonázott alkotóikkal és híveikkel.

Fájdalmukban osztozik Fullajtár Andrea, aki osztályvezető tanár létére tabletről olvasta fel Petőfi Nemzeti dalát, mert nem tudta fejből, a Vígszínház utolsó örökifjú párttitkára, Hegedűs D. Géza és az összes, számszerűen négy úttörőpajtásuk, akarom mondani, egyetemi free eszefés hallgatójuk, akik halált megvető bátorsággal nem vették fel az új kuratórium által felügyelt egyetemen az oktatást, valamint egyetértéséről biztosította őket a nemzetközi művészvilág több prominense, tenyerükön „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem” felirattal. A latinból való nyersfordítás helyes értelmezéséhez még izgatottan várják egyetemi nyelvi korrektoruk, Karsai György professzor úr eligazítását, mert azért az nem mindegy, hogy Cate Blanchett vagy Mel Gibson üzent-e nekik.

A hálás köszönet kinyilvánításához vagy egy alapos karaktergyilkossághoz nélkülözhetetlen a pontos helyzet- és mondatértelmezés.

Utóirat: írásom valós, nem pedig kitalált eseményeken alapul. Szereplői hús-vér emberek, napfényre kerülésük pedig az eddigi rendszerük szorítását biztosító mágikus erőterük meg­gyengülésének és szétesésének köszönhető.

A szerző színművész