Húsvéti gondolatok az árulásról

Az idei húsvét legfontosabb tanulsága, hogy az újbalos haladárok láthatóan nem tudnak mit kezdeni a virágvasárnaptól a feltámadásig tartó nagyhét üzeneteivel. Nem értik a bűnök mibenlétét, pusztító kárhozatát, ezért nem fogják fel az önkéntes áldozathozatal és a megváltás súlyosságát, ebből fakadóan számukra a feltámadás örömteli csodája csupán hihetetlen mese, irracionális képzelgés.

Ahogy Kozma Imre atya fogalmazott a minap: „Ma Európában szervezetten folyik az ember bűntelenítése, a társadalmi etikett került az erkölcs helyébe, az élet abszolút joga lépett előtérbe minden normatív értékkel szemben. A kereszténységben született mai Európánk a szabadság torzszülöttje, az istentagadás és vallástalanság csapdájában szenved, jobban bízik a diplomáciában, mint a kegyelem erejében, és szívesebben szövetkezik a hatalommal, mint hagyatkozik a Gondviselésre, s lesz kiszolgáltatottja a zsarnokságnak.”

A progresszió hívei mindig csak előre tekintenek, fölfelé nem. Ezzel azonban becsapják magukat, félrevezetnek mindenkit. Mert nem mindig jobb, ami újabb, a szemmagasságban történő haladás nem mindenkinek hozza el a szenvedések nélküli boldogságot,

és ettől a társadalmi feszültségek folyamatosan nőnek, a progresszívok egyre idegesebbek, frusztráltabbak, ettől pedig egyre agresszívabbak lesznek. Az erőszakkal hirdetett szabadság viszont önmaga ellentétévé válik, véleményterror, liberálfasizmus lesz belőle.

Ezt látjuk eluralkodni nyugaton, ez fenyeget bennünket is itt Közép-Európában, az ellenállás kis szigetein. Bebizonyosodott, mennyire talmi, értéktelen és végrehajthatatlan a Soros-terv Isten üdvösségtervéhez képest, a globalista újbalosok mégis az előbbit erőltetik.

Az említett progresszió erői tervezett és szervezett támadássorozatot indítottak hazánk ellen a szuverenista, keresztény-konzervatív kormány megdöntése érdekében. Az indítékuk egyértelmű, Orbán Viktor választóinak véleményére és akaratára épülő politikája útjában áll a haladárok világmegváltó törekvéseinek, és mára oly mértékben közismertté vált, hogy politikai alternatívát jelenthet szerte a világon a józan eszüket még őrzők körében. Ennek a támadásnak két kíméletlen megnyilvánulása az úgynevezett kegyelmi ügy kirobbantása és a felfuvalkodott béka meséjét idéző Magyar Péter-jelenség gerjesztése. A végső célja mindkettőnek a kormány és a miniszterelnök meggyengítése, eszközei pedig széles skálán mozognak a tisztáldozatok kikényszerítésétől a kormánypárti politikai közösség alapértékeinek kétségbevonásán keresztül az ellenzéki és elbizonytalanodott választók folyamatos hergeléséig. Különlegessége az akcióknak, hogy kihagyták belőle az ellenzéki politikusok szinte teljes körét, a lebonyolítást a dollármédia korábban kilóra megvett aktoraira és a közösségi média kormányellenes influenszereire bízták.

További Vélemény híreink

Sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja a baloldal a „Magyar Péter-jelenséget”

A globalista politikai erők lakájmédiájának propagandistáira korábban is jellemző volt, hogy az innovációra, valós politikai alternatívát nyújtó ellenzéki politizálásra alkalmatlan ellenzék helyett átvették a politikacsinálás szerepét, de ilyen nyilvánvalóan nem használta még őket a „mikroadományozó” erőközpont.

Idézzük csak föl, hogyan robbant ki a kegyelmi ügy!

Egy Orbán-fóbiás újságíró véletlenül rábukkant a Kúria tárgyalási kiírásában, hogy azért marad el egy ítélet felülvizsgálatának tárgyalása, mert az elítélt közben kegyelmet kapott a köztársasági elnöktől. A kegyelmi eljárás, ami jóval korábban, a pápalátogatás idején zajlott, nem nyilvános, ez a kiírás viszont igen. Ám teljesen életszerűtlen még a dicsőségért azóta bejelentkezett vidéki prókátor azon szokása is, hogy bárki azt vizslassa szakmányban, mit nem tárgyal a Kúria. Teljesen megalapozott az a feltételezés, hogy időzített bombáról van szó, amit a kellő pillanatban élesítettek, és berobbant a nyilvánosságba a hír, miszerint pedofilügyben érintett elítéltnek adott kegyelmet az Orbánhoz és kormányához szorosan köthető köztársasági elnök.

A következményeket ismerjük, annyit azért érdemes megemlíteni, hogy ekkor vált áldozattá Varga Judit is, akire azóta átterelődött a nyilvánosság szinte teljes figyelme.

Ez pedig úgy történt, hogy egy családját bántalmazó beteg, szerencsétlen, narcisztikus pszichopata megjelent Gulyás Márton Amerikában kiképzett politikai aktivista stúdiónak álcázott hadibázisán, és hosszasan formálhatta messiásnak elképzelt politikai arcélét. Majd másnaptól heteken át mindennap reggel, délben, este böfög valamit arról, miért fog azonnal lemondani a kormány, amire hiénaként csapnak le a dollármédia és a közösségi média Orbán-fóbiás zsoldosai, majd az elemzők vigyorogva közlik, hogy kikerült a politikai kezdeményezés a Parlament falai közül, elveszítette a kormány a politikai napirend meghatározásának képességét, merthogy minden Magyar Péterről és volt feleségéről, Varga Juditról szól.

A legszomorúbb, hogy az egészet sikerült ráültetniük arra a gyűlölethullámra, amit tizennégy éve gerjesztenek, és habzó szájú, önmagukat rettenetesen dühösnek tartó, lincselésre kész tömegek jelennek meg rendre Budapest utcáin igazságot követelve, tisztább közéletet remélve egy olyan gazembertől, aki titokban rögzítette beszélgetését a feleségével, majd azzal zsarolta őt, hogy nyilvánosságra hozza, ha nem táncol úgy, ahogy ő fütyül, végül feljelentette az ügyészségen, bizonyítéknak titulálva a felvételt arra, hogy a kormány manipulálta az ügyészséggel összefogva egy politikailag érzékeny ügy kimenetelét. A felajzott tömeg pedig gondolkodás, forráskritika és alapvető kérdések feltétele nélkül bármit elhisz a gyűlöletük tárgyának megsemmisítését ígérő kóklernek, a végső kétségbeesésében sírva védekező édesanyát viszont gátlástalanul hazugnak nevezik és azzal vádolják, biztos zsarolják valamivel a karmelitában, azért pakolta ki a családi szennyest.

Azt mondják a nagyokosok, mindez azért lehetséges, mert Orbán Viktort a meglévő ellenzék nem képes legyőzni hagyományos politikai eszközökkel, csak olyasvalaki bonthatja meg masszív szavazótáborának egységét, aki belülről, a legbelső köreiből érkezik, és így reményt adhat a változásra azoknak is, akik soha nem adnák voksukat a baloldalra. A globalista hálózatok fejesei szerint ez lenne ez a felfuvalkodott nyikhaj, aki minden tulajdonságot egyesít magában, amivel valaha az unszimpatikus fideszeseket illették az ellenségeik. Magyar Péter a legmarkánsabb megtestesítője annak a törtető, mindenkin keresztülgázoló, értékek nélküli érdekembertípusnak, amelynek megjelenése a Fidesz soraiban is valóban súlyos károkat okozott. De őt tekinteni a megtisztulás reménysugarának kissé röhejes. Hisz jól láthatóan nem veszett el undorító gátlástalansága azáltal, hogy átdiffundált a globalista oldalra, csak átalakult.

A Fidesz tisztult távozásával, az ellenzék viszont még vállalhatatlanabb lett. Nem véletlen, hogy kézzel-lábbal elkezdtek kapálózni ellene szinte valamennyi párt háza táján. Nem messiás ő, hanem a legvisszataszítóbb Júdás.

Bese Gergő atyával beszélgettem a nagyhét előtt, aki felhívta a figyelmemet nagycsütörtök végtelen szomorúságára, már-már reménytelen elkeseredettségére. Jézus tudja, hogy Júdás elárulja őt. Lábát mégis megmossa, maga mellé ülteti, együtt vesznek a közös tálból ételt. Majd felszólítja, menj, tedd meg, amit tenned kell. A vacsora végén minden csendes, mindenki alszik, rászakad a Megváltóra a világ összes bűne, fájdalma és szenvedése. Ember ezt nem tudta volna elviselni. De Jézus már akkor úgy imádkozott: Atyám, legyen meg a te akaratod. Fölfelé nézett, nem előre. Ami az idő előrehaladtával várt rá, azt tudta jól. S bár emberként félt, majd megszakadt szíve a sok rossztól, ami körülvette, telve volt azzal az atyai szeretettel, ami elhozta az emberek számára a megváltást.

Dramaturgiailag rendkívül fontos pillanat az utolsó vacsora és nagycsütörtök éjszakája.

Azáltal érthető meg a bűnök mibenléte és súlya, ha beengedjük szívünkbe és lelkünkbe Jézus minden feldúlt érzelmét. Ha átérezzük a szétáradó szeretet kegyelmét is a magány, az elhagyatottság, a testi szenvedések és lelki kínok gyötrelmei mellett, akkor befogadhatóvá válik az önként vállalt áldozathozatal és a belőle fakadó megváltás, hihetővé válik a feltámadás emberi ésszel felfoghatatlan ténye.

Úgy győzhetők le az előre tekintők mindent megváltoztató, dühös seregei, ha merünk a nehéz pillanatokban felfelé pillantani. Akkor soha nem tévesztjük össze az árulót a Megváltóval.