Magyar Péter, a Tisza Párt alelnöke nemrég egy hosszabb interjúban Szerető Szabolcsnak beszélt többek között arról, hogy mi lesz a Fidesz–KDNP sorsa 2026-ban, mit tanácsol Orbán Viktornak, illetve milyennek látja a hazai sajtó jelenét és jövőjét. Erről még a legutóbbi botránya előtt nyilatkozott, amikor is egy belvárosi szórakozóhelyen ittasan balhézott.
Az interjúban kifejtette, hogy „nagyon nagy gondban vannak a fiúk a karmelitában”, és „nem kell túl sok téglának kiesnie, hogy ez a rendszer összeomoljon”. A műsorvezető megjegyezte, hogy ez azért mégiscsak egy demokrácia, mire Magyar Péter kijelentette: „Sose mondtam, hogy ez egy normális, egyenlő feltételeket biztosító demokrácia. Én azt állítom, hogy le lehet győzni ezt a kormányt egy választáson.”
Ne menjünk bele a két mondatban rejlő ellentmondás boncolgatásába, mert az alelnöknek voltak ennél látványosabb megnyilvánulásai is. Ilyen volt az Orbán Viktornak címzett „jóindulatú” tanács, amelyet ugyan nem tanácsnak szánt, de azért mégis az lett belőle. Ezt tudta mondani: „Nem irigylem a miniszterelnököt. A helyében egy konszolidált visszavonuláson gondolkodnék. Nem akarok neki tanácsokat adni […], de én megtalálnám az utódomat, akit elindítanék a 2026-os választásokon, és letenném a lantot, mert ez még a legkisebb arcvesztés lenne.”
Úgy vélte, az utódnak nem egy újabb Orbán Viktornak kellene lennie, hanem egy halványabb szereplőnek. Példaként Helmut Kohl kancellárt és II. János Pál pápát említette, akiknek az utódjai szürkébbek voltak, mint ők. Lássuk be, egy pár hónapja nagyra nőtt politikustól szép gesztus, hogy ennyire törődik az ötödik ciklusát töltő miniszterelnök jövőjével. És persze a hazai médiáról sem feledkezett meg. Médiaterrort emlegetett, és leszögezte:
„Nem fogjuk hagyni, hogy […] ami most folyik Magyarországon a köztelevízióban, meg úgy általában a propagandában, hogy ez így maradjon.” Igen, a médiát és az írott sajtót meg kellene már regulázni. Mert az mégsem járja, hogy ha ő lerészegedik egy szórakozóhelyen és illetlenül „barátkozik” fiatal lányokkal, majd erővel elveszi valaki mobilját és dulakodni kezd a biztonsági emberekkel, akkor arról beszámoljon a sajtó.
A köztévével kapcsolatban kijelentette: „Van egy új generáció, vannak, akiket már nem lehet az ócska propagandával megetetni, mert egy szabadabb, egy nyitott világban élnek, és máshonnan is tájékozódnak.”
Nos, maradjunk most Magyar Péter két kulcsfontosságú megállapításánál: Orbán Viktor leváltásánál, valamint az új generáció szabadabb, nyitott világánál. Ezekről eszünkbe jut
a nyugati globalista-balliberális politikai erők Orbán-ellenes gyűlölethadjárata, és az az igyekezete, hogy a szuverenista magyar miniszterelnököt félreállítsák az útból, ahogyan azt Mateusz Morawieckivel is megtették Lengyelországban.
A szabadabb, nyitott világról pedig eszünkbe juthat Soros György hírhedt, „nyitott társadalom” nevű nemzetellenes programja, amelynek megvalósítása gőzerővel zajlik, s amellyel szemben Orbán Viktor tiszteletre méltó elszántsággal küzd.
Magyar Péter gyakran hivatkozik a nemzetre, s magyar trikolórba csomagolva igyekszik népszerűsíteni politikai portékáját. Csakhogy közben
nyitott világról beszél és Manfred Webernek, az Európai Néppárt globalista elnökének a keblére borul, aki máris készen áll a Tisza Párt befogadására. Az alelnök úr ebbe az utcába szeretné beterelni a magyar társadalmat. Magyar Péter tehát a másik oldalra állt, és innen kezdve mondhat bármit, a nemzeti szólamai hiteltelenek.
Nem tudom, miért, de ezen a ponton eszembe jutott Moldova György emlékezetes írásműve Józsiról, a beszélő disznóról, aki lepaktált az állami gazdaság vezetőivel, és segédkezett abban, hogy társait a böllérkés alá vezesse. Moldova szavaival:
„Mikor a teherautó megérkezett a Vágóhídra, Józsi öntudatosan feltartott fejjel elsőnek futott le a platóról, a többi sertés nem láthatta, hogy az első kanyarban befordul, és eltűnik egy mellékajtó mögött. […] Példája szinte hipnotizáló erővel hatott a többiekre, minden ellenállás nélkül hagyták magukat a böllérkés alá terelni.”
Leszögezem: Magyar Péter és követői nem disznók, ezért tényleg nem tudom, miért jutott eszembe ez a történet.
A szerző író, újságíró
