Sokat elmond valakinek a jelleméről, valódi személyiségéről, miként reagál egy váratlan, hátráltató körülményre. Magyar Péter így bizonyított rá mindenki számára, hogy tényleg csak játssza a demokratát és valójában semmibe veszi az embereket. Ki tudja, hányadik úgymond élő bejelentkezése alkalmával ugyanis durván rámordult egy pár méterre mögötte lapátoló árvízvédelmi önkéntesre, hogy ne zavarja a szereplése közben. Persze aki erről semmit sem hallott, ne csodálkozzon, ha az önfelkent független médiából szokott tájékozódni. Ők, a Nyugatról vezérelt komisszárok ilyesmiről majd akkor (sőt akkor sem) számolnak be, ha fagy, hisz a baloldal újabb, ki tudja, hányadik utolsó reménységének esélyeit még akkor sem szabad veszélyeztetniük, ha ő volna Frankenstein fiának reinkarnációja.
Pedig akinek a kis jelenet kapcsán egyfajta déja vu érzése támad, nem politikai hipochonder. Legutóbb
ideológiai tejtestvére, a rossz emlékezetű Jakab Péter bukott Jobbik-elnök munkásokat legorombító mutatványa alkalmával gyönyörködhettünk ehhez fogható suttyóságban. Akkor a szintén nagyszájú pártelnök egy munkagép vezetőjének esett neki ordenáré módon, mert az vette a bátorságot és Jakab rögtönzött sajtótájékoztatója mögött pár méterrel nem állította le a gépét, hanem némi zajjal járó dolgozással zavarta a nagy ember fellépését.
Miben különbözik a két megnyilvánulás? Szinte semmiben. Emiatt is érthetetlen, miért nem fogadja el a jelenleg is még parlamenti képviselőként tündöklő Jakab segítő jobbját a szoros együttműködésre. Elvégre hiába van hét európai parlamenti és tíz fővárosi képviselője a Tisza nevű pártimitációnak, országgyűlési mandátumuk egy darab sincs. Vagyis pont kapóra jönne a durva, agresszív magaviseletben éppúgy élenjáró exjobbikos honatya aktív támogatása.
A similis simile gaudet mondás esetükben is találó:
annyira hasonlóan bunkó módon tudnak kommunikálni, és egyformán gyűlölködve fröcsögnek a miniszterelnökre, a kormányra és általában mindenkire, aki nem ért velük egyet vagy egyszerűen csak kritikát fogalmaz meg velük kapcsolatban, hogy valósággal predesztinálva vannak a szövetkezésre.
Azért is kezet foghatnak, hogy a permanens provokációt erőltetik, és főként Orbán Viktort próbálják arra késztetni: reagáljon alpári megnyilvánulásaikra, támadásaikra, ezzel pedig emelje meg, vitapartnernek, kihívónak elismerve őket.
Érdekes módon még a balfácánkodás is rokonító kapocs kettejük között. Jakab annak idején nagy igyekezetében, egy jeremiádája után a széke mellé ült a T. Házban, élénk derültséget kiváltva.
Magyar Péter is röhejessé vált, amikor annyi esze sem volt, hogy a munka látszatát ne egy vadonatúj lapáttal keltse. Egyes felvételeken kristálytisztán kitűnik, hogy árvízi pozőrködései alkalmával olyan lapátot tart a kezében, amely egy árva homokszemet sem látott, makulátlan tiszta állapotban, feketén ragyog. Ilyen ordító műhibát talán még politikai tejtestvére, Jakab Péter sem követett volna el.
Persze az is lehet, hogy pusztán Bertolt Brechtet akarta utánozni. A nagy baloldali drámaíró idol ugyanis a hitelesség megteremtése végett imázsépítésből munkásruhában járt, ám méregdrága szabónál készíttette. A luxus- és gazdagságkedvelő Tisza-vezér is ugyanígy lebukik minduntalan, és hitelessége előbb-utóbb széles körben a porba hull.
Volt barátnőjének, Vogel Evelinnek feltáró interjúja az Indexen lényegében mindenben alátámasztotta a volt felesége, Varga Judit által elmondottakat gátlástalan durvaságáról, betegesen megalomán, paranoid, torz személyiségéről. Nem csoda, hogy azt mondta a Tisza-vezérről: nem tudja, vele mit fog csinálni, de reméli, a családját nem bántja. Úgy fogalmazott: bízik benne, hogy nem fog teljesen megőrülni.
Ez utóbbi kívánság teljesüléséért nem tennénk tűzbe a kezünket, de a volt barátnő mindenesetre erőt meríthet abból, hogy
az illető nappali színész Facebook-oldalán a neve, a „Péter Magyar” ― ő írja így! ― után az olvasható: „(Ne féljetek)”. Mintha csak a neve része lenne. Van, aki ebből azt szűrte le, hogy a nagyzási hóbortban szenvedő alak magát már Jézushoz hasonlítja,
akitől a mondás származik. Mi mégis arra hajlunk: afelől akarja megnyugtatni a közönséget, hogy minden ráutaló magatartás, garázdaságra való nagyfokú hajlama dacára mégsem kell tőle félni.
A pszichológusok szerint azonban a cezarománia nehezen leküzdhető nyavalya. A műanyag macsón való elhatalmasodására utal, hogy a nyilvánvalóan az ő nevében felszólaló Gerzsenyi Gabriella Tisza-párti EP-képviselő arról beszélt a plenáris ülésen: főnöke és a miniszterelnök együtt irányítja az árvízvédelmi munkálatokat.
Sokan nevettek vagy háborodtak föl – vérmérsékletük szerint – ekkora hazugság hallatán. Mi mégis amondók vagyunk, hogy a relatív visszafogottság jele ez a komikus lódítás. Végül is azt is állíthatta volna a hölgy, hogy főnöke egyedül irányítja a munkát. Mint az a viccbeli egérke, aki már egyenesen azt mondja a hídon: „Hallod, elefánt, hogy dübörgök?”
