Baloldali feljelentések a külföld felé

Orvostanfolyamot rendeznek Balatonfüreden, amelyen egy professzor kifejti: ha már nem tudjuk visszaszerezni az elvesztett határokat, a kultúra és a tudomány eszközeit kell felhasználni minden irányban a magyarság érdekében. Walko Lajos külügyminiszter Briand francia miniszterelnök fenyegetésére úgy reagál: nincs olyan nemzetközi jogszabály, ami alapján a frankhamisítási ügyet a hágai bíróságok bármelyike elé lehetne vinni. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hangsúlyozza: a túloldalnak óvakodnia kellene, hogy rendszeresen olyan kérdéseket tegyen szóvá, amelyek a magyar nemzeti érzést sérthetik.

Walko Lajos külügyminiszter reflektál Aristide Briand francia miniszterelnöknek arra a beszédére, amelyben felvetette, hogy a frankhamisítási ügy akár nemzetközi bíróság elé is kerülhetne – írja meg a Pesti Napló május 11-én. A tárcavezető a fenyegetőzésre válaszolva kifejti: „Briand francia miniszterelnök úr egy interpellációra adott válaszában a többi között nemzetközi bíróságot említett, mint olyat, amely elé a frankügy esetleg kivihető vagy amelyhez esetleg apellálni kell. Két olyan nemzetközi bíróságra lehetne első percben gondolni, amely elé esetleg kerülhet az ügy, nevezetesen a két hágai bíróságra. Az egyik a választott bíróság, amely a háború előtt létesült, a másik pedig az, amely a népszövetségi paktum létrejötte után, ugyancsak mint nemzetközi bíróság létesült. 

Nincs azonban egyáltalán olyan nemzetközi jogszabály, amelynek alapján olyan bűnügy, amely a magyar bíróság elé tartozik és magyar bíróság előtt tárgyalás alatt áll, ezen hágai bíróságok bármelyike elé vihető volna.”

Arra, hogy akkor a frankügy kapcsán milyen vitás kérdéseket lehet a hágai fórumok elé vinni, elmondja a miniszter: „csak olyan vitás ügyek vihetők oda, amelyekre vonatkozólag két fél megállapodott külön megállapodással, hogy odaviszi. Vagy pedig olyan ügyek, amelyek olyképpen kerülhetnének oda, hogy két állam között van olyan nemzetközi szerződés, amelynek alapján ilyen ügyek odautalhatók lennének. Most azonban a két esetnek egyike sem forog fenn.”

A nemzetgyűlés a külügyi tárca költségvetésének elfogadása után megkezdi a vallás- és közoktatásügyi tárcáénak a tárgyalását. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter expozéjában a május 12-i Pesti Hírlap beszámolója szerint arról beszél: „Legközelebb öt kultúrpolitikai törvényjavaslatot nyújt be és szeretné, ha ezeket még a nyári szünet előtt elfogadná a Ház. Ezek: a polgári iskolákról, a leány középiskolákról és kollégiumokról, továbbá a külföldi magyar továbbképzésről és tudományos ösztöndíjakról, a természettudományok fejlesztéséről és a nemzeti közművelődési alapokról.” Úgy fogalmaz: „A miniszter csak olyat ígérhet, amit be is tud váltani, mert a miniszteri szó a legrövidebb lejáratú váltó, amelyet tetteknek kell követnie. (Zaj balról: Nem látjuk!) 

Csak pártpolitikai elfogultságukban nem látják, de a magyar nép látja a falvakban százával épülő iskolákat.” Klebelsberg kiemeli a népiskolák kapcsán: „két év alatt 853 tanterem és 493 tanítói lakás épült. A legtöbb az alföldi megyékben, amelyek nagyon el voltak hanyagolva. 

Itt köszönetet mond a megyei alispánoknak, akik belátták a kérdés fontosságát és az iskolán kívüli népoktatáshoz törvényhatóságaik majdnem 4 milliárddal járultak hozzá.” Előrevetítette: „A törvény megszavazása után 3-4 év múlva minden 5000-nél több lakosú községnek polgári iskolája lesz. Azzal a demagogikus szembeállítással, hogy »vagy népművelést vagy egyetemet«, szemben ő azt mondja, hogy »népművelés és magas kultúra egyaránt«.”

Május 15-én a Pesti Hírlap szerint a kultusztárca büdzséjének megszavazása előtt a miniszter

„azzal a szocialista kritikával szemben, hogy csak főúri és vagyonos családok tagjait küldik ki külföldre magas ösztöndíjjal, arra utalt, hogy sok polgári, iparos családból származó ösztöndíjas fiatalembert is kiküldtek. 

A Károlyi Mihály vagyonának felhasználásáról szóló törvényjavaslatot, amelynek alapján e vagyon egy részét éppen a középosztály gyermekei javára kívánja fordíttatni, még a nyári szünet előtt tárgyaltatni akarja a Házban.” Klebelsberg Kunó megvédi a leventemozgalmat is a szocialisták támadásaitól. Kijelenti: „A leventemozgalmat katonai mozgalomnak beállítani nyilvánvaló denunciáció kifelé”. Vagyis feljelentés a külföld irányába. Hangsúlyozza: „A túloldalnak óvakodnia kell attól, hogy rendszeresen olyan kérdéseket tegyen szóvá, amelyek a magyar nemzeti érzés elkeserítésére alkalmasak.”

Borítókép: A balatonfüredi parti sétány a fürdőházzal 1940-ben (Forrás: Fortepan/Ember Károly dr. )