Minden bizonnyal fura kijelentés még a februári időszakban, hogy január végére túljutottunk a negatív inflációs csúcson, de a jegybank alelnöke szerint ez valószínűleg így van. Legalábbis a jelenleg ismert és rendelkezésre álló információk szerint. Temetni persze még korai lenne a 2025-ös drágulást, vagyis a fogyasztói árak emelkedését, ám az összes komolyan vehető prognózis szerint nem lesz már ekkora sokk ezen a téren, mint azt megélhettük, amikor is kijött az a bizonyos 5,5 százalékos januári inflációs szám.
Ne áruljunk zsákbamacskát: ez a drágulási ütem az év elején mindenkinek felülmúlta a várakozását. Tegyük azonban hozzá, hogy nem pusztán az élelmiszerárak húzták a fogyasztói árak emelkedését. Volt itt minden: árfolyamhatás, az üzemanyag- és energiaárak emelkedése mellett meglepő ütemben drágultak a piaci szolgáltatások is. Azaz felettébb vegyes az inflációs kép. Ugyanakkor az első negyedévben már pozitív folyamatokat tapasztalhatunk az infláció alakulása terén.
Persze mindenkit az érdekel, hogy mire is számíthatunk. Nos, legutóbbi inflációs jelentésében 2025-re 3,3-4,1 százalékos sávban várta az MNB az éves inflációt. A friss információk alapján éves alapon az említett sáv tetején lehet az infláció, vagyis négy százalék körül alakulhat.
Az infláció azonban nem hungarikum. Mindenki szenved tőle a világgazdaságban. A jegybanki alapkamatok pedig relatíve azért is magasak, hogy támaszpontot adjanak a fizetőeszköznek. A mi helyzetünk ebből a szempontból azonban más: miközben jobban is muzsikálhatna a gazdaság, addig az árfolyamot most nem büntetik a pénzpiaci szereplők. Sőt az elmúlt napokban jelentős erősödésnek lehettünk tanúi. Azaz pont ott volt mozgástér, ahol senki sem számított rá. Legyünk persze óvatos duhajok, mert megjósolhatatlan, hogy az erősödési hullám meddig tart. Viszont jótékony hatása várhatóan megmutatkozik a következő havi inflációs adatban.
Ilyenkor, amikor megugrik az infláció, magas a kamatszint és a fizetőeszközünk kurzusában is túl nagy a kilengés, felerősödik az euró magyarországi bevezetésének a kérdésköre. Könnyebb lenne-e a helyzet, ha euróval fizetnénk? – hangzik el a pátoszi kérdés. Amire lehet azonnal igennel vagy nemmel válaszolni. Nem árt azonban előtte tisztázni, hogy a közös uniós fizetőeszköz bevezetése nem rövid távú pénzügyi projekt, hanem nemzetstratégiai témakör. Ahhoz ugyanis, hogy bevezessük az egyébként a magyar gazdaság számára nagyon is erős devizát, versenyképesebbnek kell lenni. Ezen logika mentén pedig eljutunk odáig, hogy az Európai Unió átlagos gazdasági fejlettségi szintjének legalább a 90 százalékát kellene produkálnia a magyar gazdaságnak.
Most nagyjából 75 százalékon vagyunk. Bár a gazdasági fejlettség nem kritériuma az euró bevezetésének, láthattuk, hogy azok az országok, amelyek jócskán alulteljesítettek (Szlovákia és déli uniós országok) a fejlett nyugati tagállamokhoz képest, a közös pénz bevezetése után nemhogy fejlődtek volna, hanem visszaestek.
Visszatérve a téli rosszkedvünket sajnos megalapozó inflációs sokkra, annyi jó hírünk mégis van, hogy a pálya kezd majd lejteni a drágulás terén a következő hónapokban. A hipotetikus kérdésekkel pedig ráérünk akkor is foglalkozni, amikor normalizálódtak pénzügyi dolgaink.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
