Természetesen csak az év végén derül majd ki, hogy a 2025-ös esztendő fantasztikus lesz-e a gazdasági szempontból, ám az már most bizton állítható, hogy rég nem tapasztalt pénzeső zúdul a hazai vállalkozásokra. S a németországi költségvetési lazításnak tulajdoníthatóan a külső gazdasági környezet is javulhat.
Áttörés azért is kell, mert az elmúlt években számos sokk kísérte a magyar gazdaságot. Kezdődött minden a Covid-járvánnyal, amelyet az orosz–ukrán háború követett, s az egekbe szökő energiaárak után a helyzetet tetézte az infláció.
Az áttörést jelzi az is, hogy a kormány, a jegybank és a gazdasági kamara immár kéz a kézben alakítja a gazdaságpolitikát. Már csak ezért is érdemes pár pontban összegezni a kamara által szervezett gazdasági évnyitó legfontosabb megállapításait.
Magyarország továbbra is nyitott és versenyképes gazdaság, és a lesajnált semlegesség azt jelenti, hogy mind a keleti, mind pedig a nyugati irányba érdemes kereskedni.
Egyébiránt ezt teszik az osztrákok is évtizedek óta. Úgy tűnik, elég jól bejött nekik.
Építkezni természetesen abból lehet, amink van. Magyarországot szereti a külföldi működő tőke: ez a versenyképesség egyik záloga is. Bár sokan arra a következtetésre jutnak, hogy a kormány eladta hazánkat a keleti befektetőknek, valójában Németország továbbra is a legnagyobb kereskedelmi partnerünk. S ebből a szempontból lesz fontos dolog, hogy a német költségvetés kiszabadulhat a béklyóból. Tudniillik a német kormány a gazdaságélénkítés és a védelmi kiadások növelése érdekében döntött az adósságfékszabályok átalakításáról, amely akár 220 milliárd eurós plusz mozgásteret biztosíthat a következő években.
Visszatérve a hazai vizekre, a magyar kormány továbbra is eltökélt az adócsökkentések terén, és a jövőben a kiemelkedően a sikeres vállalkozásokra fókuszálhat a gazdaságpolitika.
Magyarán a kormányzati intézkedések révén a tudásba kell fektetni és a kivitelre termelő cégeket szükséges erősebben támogatni. Kiemelendő tétel még az infláció kordában tartása, hiszen az elmúlt évek drágulási hullámának láthatóan vannak átnyúló hatásai.
A fentiek persze inkább makrogazdasági megközelítésű témák, s a vállalkozókat valószínűleg jobban foglalkoztatja a közvetlen gazdasági segítség. Nos, a Kavoszon keresztül mintegy 320 milliárd jut a hazai cégekhez, amely jelentős összeg a korábbi évekhez mérten is. Konkrét bejelentés az is, hogy a kormány tőkével is támogatja a kis- és közepes vállalkozásokat, ez régebben inkább támogatott hiteleken keresztül érvényesült. Sok állami programban a cégek megtalálhatják a maguk számításait, de a tőkejuttatással a cégeknek könnyebb új ötletekkel előállni, valamint azokat megvalósítani, mint a banki hitellel.
Jó hír az is, hogy a bankok tudnak és képesek is hitelezni. Tavaly a lakossági hitelezés mértéke robusztus nagyságrendű volt, ugyanakkor a vállalati oldalon még nem következett be a fordulat.
Térjünk ki arra is, hogy nagyon sok pénz van a háztartásoknál, a vállalatoknál is: sokan kivártak, csakúgy, mint a bankok. Vagyis meg kell mozgatni a megtakarításokat!
Végezetül térjünk vissza a külső gazdasági környezethez, miután a hazai éves gazdasági teljesítmény nagyobb része kivitelből származik. Ha Németország növekedési pályára lép, Magyarország azt még nagyobb lendülettel követheti. Ugyanis a magyar gazdaság ezer szállal kötődik a némethez, és német gazdaság eddigi gyengülése visszafogta a magyar növekedést is, hiába erősödött a belső fogyasztás hazánkban. A magyar gazdaság fordulóponthoz érkezett már azáltal is, hogy egységes, az áttörést elősegítő, nem pedig külön utakon futó gazdaságpolitika alakult ki. Amúgy ez a normális.
