Az Európai Unió migrációs paktuma az ígéretek szerint egységes rendszert teremtene a bevándorlás kezelésére, de valójában a tagállamok szuverenitását és polgáraik biztonságát veszélyezteti. William Shakespeare III. Richárdjáról talán sokan hallottak, amelyben meztelen gonoszságokat lopott szentírásokba rejtettek. Ilyen a paktum is, amelynek szolidaritási mechanizmusa látszólag választási lehetőséget kínál: áttelepítés, pénzügyi hozzájárulás vagy operatív segítség. Ám ez a rugalmasság csupán cukormázas béka, amelyet lenyomnának a torkunkon. A cél, hogy ráerőltessék az illegális migránsok elosztását a tagországokra, miközben figyelmen kívül hagyják a közösségek érdekeit. Európa jövője forog kockán: terrortámadások, utcai erőszak és romló közbiztonság árnyékában kell eldöntenünk, hogy a brüsszeli bürokraták álma felülírhatja-e nemzeti biztonságunkat.
A paktum lényege a cukormáz szerint terhelésmegosztás, de ez nem önkéntes gesztus, hanem kényszer. Ha egy tagállam – amelynek vezetői már eldobták a nemzetük jövőjét – nem tudja kezelni az illegális migránsokat, a többi országnak szolidaritásból át kell vállalnia az ellátásukat. Ez évente több tízezer migránst jelenthet, amit a kisebb tagállamok – köztük Magyarország – kapnak a nyakukba. Ez nem humanitárius segítség, hanem demográfiai bomba: illegális migránsok özönlenek az országba, anélkül, hogy a hatóságok ellenőrizhetnék az ide költözők hátterét.
A biztonsági kockázatok ráadásul nem elméletiek, hanem vérrel írottak. Emlékezzünk vissza a 2015-ös párizsi terrortámadásokra, ahol szír útleveleket találtak a támadóknál vagy a 2016-os berlini karácsonyi piacon elkövetett teherautós mészárlásra. De nem kell messzire menni, 2024-ben is terrortámadást hajtottak végre egy karácsonyi vásárban Magdeburgban. Rögtön láthatjuk, mi a tét. Mi történik, ha egy radikális migráns bekerül egy magyar közösségbe? A svéd példa elrettentő: a nagyobb városokban no-go zónák alakultak ki, ahová a rendőrség sem hajlandó betenni a lábát. Vagy említhetném Belgiumot, ahol már a hatóságok is elismerik, hogy bármikor eltalálhat egy járókelőt egy-egy golyó, mert a lövöldözés mindennapos.
A migrációs paktum éppen ezt exportálja: kötelező kvótákkal növelik a kockázatot, hogy a terrortámadások, az utcai késelések és a szexuális erőszakok megszaporodjanak. A kvóták ráadásul súlyosan terhelik a szociális rendszereket is. Németországban például a németeknek járó támogatásból alig jut néhány morzsa, mert a képzetlen, nyelvet sem beszélő migránsra megy el a pénz. A paktum figyelmen kívül hagyja a kulturális integrációt is – a muszlim többségű enklávék Franciaországban bizonyítják, hogy a párhuzamos társadalmak nem harmóniához vezetnek, hanem mindennapos feszültségekhez és erőszakhoz.
A paktum nem kezeli még a kiváltó okokat, így az afrikai szegénységet, a közel-keleti konfliktusokat sem, inkább csak tünetileg tolja tovább a problémát.
Ha valóban szolidaritásról van szó, akkor sokkal több értelme van a tömeges migrációt kiváltó okokat kezelni. Segíteni kellene azokban a térségekben, ahol szükség van arra, így nem indulnak el az emberek egy jobb élet reményében. A magyar kormány éppen ezen dolgozik már évek óta, a rengeteg törekvés ellenére mégis minket büntetnek. A valóságban a paktum a nagyhatalmak érdekeit szolgálja: olcsó munkaerőt szereznek, a lemorzsolódó, veszélyes migránsokat pedig a kisebb államokba küldik. Brüsszelben is meg kell értenie végre a luxusban tengődő politikusoknak, hogy a nemzetek jövője nem áldozható fel, a szuverenitás pedig nem lehet alku tárgya.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!