Egy diktátumot már ránk erőltettek, többet nem kérünk, köszönjük! Az Európai Bizottság és a mögötte álló balliberális elit az elmúlt években egyre nyíltabban tolja az Európai Uniót egy veszélyes, háborús ösvényre, miközben az európai polgárokat az ezzel járó költségek terheivel sújtja. A megugró energiaárak, az infláció és a gazdasági bizonytalanság már most is súlyos terhet rónak az európai családokra, ez azonban egyáltalán nem érdekli a luxusban fürdőző uniós elitet, akik uralkodókként mulatnak a saját kis világukban. Eközben a nemzeti konzultációk és most az aláírásgyűjtés is azt bizonyítja, hogy Magyarországon a nép szava dönt. Ez a lépés a nemzeti szuverenitás és a józan ész győzelme az Európai Bizottság elhibázott, háborúpárti politikájával szemben.
A kormány tizenöt éve példát mutat a világnak: nem külföldről várja az utasításokat, hanem a magyar emberektől.
Ez az, ami határozott és éles kontrasztot képez Ursula von der Leyen bandájának a népakarattól elrugaszkodott politikája és a magyar kormány között. Amíg Brüsszelben a balliberális elit zárt ajtók mögött hoz döntéseket, addig hazánkban az ország vezetése a néphez fordul, hogy megerősítse az álláspontját.
Ne legyenek kétségeink, az uniós elit számára a háború finanszírozása – beszéljünk akár fegyverszállításokról, ukrán hitelekről vagy a szankciók gazdasági következményeinek dilettáns kezeléséről – döbbenetes összegeket mozgat meg.
A pénzek gyakran nem átlátható módon vándorolnak különböző lobbicsoportokhoz, nagyvállalatokhoz és a globális pénzügyi elithez kötődő szervezetekhez.
Az uniós vezetők gyakran szoros kapcsolatban állnak ezekkel az érdekcsoportokkal, és kiszolgálják a háborús lobbit. Az Európai Bizottság által szorgalmazott szankciók és katonai támogatások közvetve ezeknek a cégeknek a profitját növelik. Azt is mondhatnám, hogy az urak híznak a polgárok sírjain. Az sem véletlen, hogy Brüsszel rendre megpróbálja nyomás alá helyezni azokat az országokat, amelyek nem hajlandók térdre ereszkedni előtte. Magyarország következetesen elutasítja a háborús részvételt, ezért vált újra a brüsszeli bürokraták céltáblájává. Egy fontos tanulságot képtelenek levonni a nyugati uraságok: Orbán Viktor minden jelenlegi krízist és problémát megjósolt, amikor még elkerülhető lett volna a baj. Így volt ez a migrációval, a gazdasági válsággal és a háborúval is.
Az aláírásgyűjtés kulcsfontosságú: megmutatja, hogy a magyar nép jelentős része a kormány mögött áll, és nem hagyja magát megfélemlíteni.
Magyarországon kívül kevés EU-s tagállam meri nyíltan kritizálni az Európai Bizottság politikáját, pedig sokan osztják a magyar álláspontot. A kormány azt is megmutatta már, hogy a béke melletti kiállás nem gyengeség, hanem erő: azt mutatja, hogy Magyarország nem hajlandó feláldozni a honfitársai érdekeit a globális elit céljaiért. Az aláírásgyűjtés egyben üzenet az európai polgároknak is: nem kell elfogadni Brüsszel diktátumait, hiszen a magyarok már megmutatták, hogy egy kis ország hangja is lehet erős. Nem szabad elmenni amellett sem, hogy az aláírásgyűjtés erősíti Magyarország alkupozícióját az EU-ban. Az uniós döntéshozatalban, különösen az olyan kérdésekben, mint Ukrajna uniós csatlakozása, egyhangúságra van szükség. Magyarország vétójogával élve képes meglékelni a döntéseket, amelyek veszélyeztetik az európai békét. Egyáltalán nem kizárt, hogy évtizedek múlva történelmi állomásként értékelik majd azt, amit a magyarok csinálnak, mert egy rendkívül veszélyes időszakban egy kicsi, de annál határozottabb ország áll a józan ész oldalán.
